Fiatal, gyermektelen házaspár költözött Pestlőrincről a belvárosba, a nyolcadik kerületbe. Eszter és András agilis, társaságkedvelő emberek, akiket – bár élvezték a kertvárosi csendet és nyugalmat is – vonzott a városi nyüzsgés, ahol a barátaikat is gyakrabban láthatják vendégül.
A kerület rehabilitációs programja során, egy régi bérház tetőterében – a szerkezeti, homlokzati és belső felújítással együtt – épültek meg azok a félkész lakások, amelyekből végül is kiválasztották új otthonukat. A döntés jórészt a lakás félkész állapotának szólt, hiszen az így szabad teret engedett fantáziájuknak, és kedvük szerint alakulhatott. De főképpen a lakás ívelt fala, a lépcsőház, illetve a lépcsőforduló félkör alakú ívének „belső lenyomata” volt az, ami igazán megtetszett a fiatal párnak. – Ez az ív meghatározza az alaprajzot, és mi ebbe szerettünk bele – meséli Eszter, aki mindvégig részt vett a tervezés és a berendezés hosszadalmas munkájában. – Az eredeti beosztást nem találtuk jónak, ezért alapvető változtatásokat akartunk, de minden ötlet és megoldás szinte kizárólag ebből az ívből adódott. A konyha helyére szántuk a hálót, mert ez a lakás legcsendesebb, legtávolabbi pontja, és ketté szerettük volna választani a fürdőt, illetve a WC-t. Itt azonban meg is akadtunk a tervezésben, és a Szabó Anna-Tardos Tibor belsőépítész-páros sietett a segítségünkre, akik hosszas méricskélés után optimális megoldást javasoltak a gardrób-fürdő-WC-háló traktusra: a konyhát és az íves kis folyosót elválasztó, kiszélesedő tömbben helyezték el a gardróbot, mögötte pedig, elfért a fürdő és a külön WC. A házaspár a lakás kialakítása során úgy döntött, hogy az egyelőre a mindennapi életvitelüket szolgálja, ám ha később gyermeket vállalnának, az új helyzethez is átalakítható legyen. Éppen ezért a folyosóról nyíló háló, fürdő és mellékhelyiség kivételével a lakás egy légterű, és a terveken még kettévágott nappali most egyetlen, tágas helyiség. A nappaliban lemondtak a tervezett álmennyezetről: a fogópárokat gipszkartonok fedik, bennük a rejtett világítással. A meglévő három tetőablakot kiegészítő, két új ablak, a nappali és étkező közötti széles átjáró, a konyhai átadópult, mind-mind a házaspár térigényét hivatottak szolgálni. Ha szükség lesz rá, a nappalit később ketté lehet majd választani, de galériával is kiegészíthető. A legtöbb fejtörést a háló okozta, amit a lépcsőház beugró padkájához kellett igazítani. Hogy a helyet maximálisan kihasználják, a belsőépítészek ráépítették az ágyat a padkára, az éjjeliszekrények vonalával pedig követték a padka ívét.
A konyha Eszter kívánságára készült: a bontásból származó, címeres téglák felhasználásával készített bútorokkal régi álma teljesült. – Nem akartam szokványos konyhát és konyhabútorokat, még felső szekrényeket se. Lehet, hogy hiányozni fognak majd, de így a helyiség gyönyörű világos maradt, és egyelőre minden edényünk elfér. Még soha nem volt ekkora konyhám, öröm benne sütni-főzni. Nehéz feladat volt a rengeteg ruha és egyéb holmi elhelyezése, amiben a hálószobai emelt ágynak – és mögötte a függönnyel takart, akasztós „szekrénynek” – komoly szerep jutott. Az ágy alatti hatalmas fiókokat és a nyitott szekrényt betöltik a naponta használt ruhák, a többi pedig az előtér gardróbjában kapott helyet. A lakás hangulatát meghatározzák a kellemes, terrakotta és sárga falak, a natúr téglafelületek, amelyekhez áruházban vásárolt fenyőbútorokat választottak. Ez az egyszerűség, természetesség adja igazán az otthon fiatalos jellegét. Eszter romantikus, kreatív háziasszony, aki két hónapra vett ki szabadságot, hogy minden idejét és energiáját otthonuk kialakításának szentelhesse. – Bár már egy hónapja kész a lakás, Eszter azóta is minden nap talál rajta valami szépíteni valót – jegyzi meg András. – Én elég elfoglalt vagyok, ezért minden feladatot ő vállalt, én már csak a végeredményt láttam. Igazán büszke vagyok a feleségemre, és persze az elkészült lakásra is.