A Lakáskultúra szeptemberi Házak&Kertek különszámában mutattuk be Kukrit Pramoj hercegnek a bangkoki felhőkarcolók árnyékában lévő, a thai építészeti tradíciókat őrző házát és kertjét. Ígéretünkhöz híven ezúttal az igazi egzotikus titkokat rejtő, száz évesnél is régebbi ház belső tereibe pillanthatunk be.
A ház tulajdonosa apai ágon hercegi családból származik, s 16 éves koráig a királyi palotában nevelkedett. Ez az időszak egész életére meghatározta gondolkodásmódját. Ekkor tanulta meg többek között a thai kultúra és építészet értékeit is tisztelni és szeretni. Európai tanulmányait követő, rövid politikai tevékenységét hamarosan a szépirodalommal, a thai udvari kultúra és a klasszikus táncok művelésével, tanításával váltotta fel. A buddhista szerzetesként megismert vallási elveket – modern környezetbe ágyazva – mint tanár népszerűsítette a fiatalok körében. Mindez talán némi magyarázattal szolgál arra, hogy hercegi vendéglátónk miért választotta lakhelyül Bangkok zöldövezetének egyik csendes utcáját, s hogy miért kutatta fel, vásárolta meg, majd telepítette ide az emberöltőnél is régebbi, közép-thaiföldi, időtálló tikfából készült falusi portákat. Az ezekből kialakított öt pavilon együttese a talajszinttől két méternyire kiemelkedő cölöpökre épült. Az egyes pavilonok a cölöpökön nyugvó, nagy alapterületű terasz köré csoportosulnak. Ám nemcsak a különféle pavilonokból összeállított épületegyüttes őrzi a tradíciókat, hanem az egyes épületek belső beosztása, funkciója és részben a berendezésük is. Az utóbbi esetében a régi és az újabb keletű thai bútorok európaiakkal is keverednek. A cölöpökre telepített épületegyüttest a főlépcsőn közelíthethetjük meg, amely a kaspókba ültetett dísznövényekkel dúsan díszített teraszra vezet. A feljárat melletti első pavilonban a hálószobát találjuk, amelyhez fürdőszoba csatlakozik. A tikfaborítású helyiséget a jellegzetes thai motívumokat mutató, dús fafaragással díszített, szintén tikfa paraván osztja ketté. Az egyik oldalán a puritán, ám kényelmes hálórész – pipereasztallal és tükörrel – az európai stílust képviseli, a másikon a tisztálkodás hagyományos rekvizítumai kaptak helyet. Itt is – és a többi pavilon berendezésében is – tetten érhető bizonyos eklektika, ahogy a régi thai és az európai bútorok keverednek egymással. Ám összhatásukban mégis helyi miliőt sugallnak. A háló-pavilonnal szemben, a terasz másik oldalán találjuk a dolgozónak és könyvtárszobának berendezett épületet. Itt a falakat a padlótól a mennyezetig könyvespolcokkal borítják, amelyeken a családi ereklyének számító, régi könyvek mellett a világirodalom és a mai thai könyvtermés színe-java megtalálható. A berendezés – néhány jellegzetes, régi dísztárgy kivételével – kifejezetten európai jellegű. A terasz jobb oldalán három lakrész sorakozik egymás mellett. A magas rangú vendégek fogadására szolgáló középső a hercegi tulajdonos által is a legfontosabbnak tartott helyiség. Itt helyezik el a különféle ajándékokat, valamint a közéleti szerepléseken kapott dísztárgyakat. A vitrinekben pompázó tárgyak dekorációként is szolgálnak, tudatván egyúttal azt is a vendégekkel, hogy milyen rendű és rangú a ház ura. A három pavilontól kicsit távolabb, szinte magányosan áll az igazi thai magánszférát jelentő építmény. Ebben kizárólag a ház lakói, a szűk családi kör tagjai tartózkodhatnak, s többnyire egyedül használják, minthogy ez a szellemi elmélyülés helyszíne, betöltve egyben a családi szentély szerepét is. Az egyes pavilonokat összekötő teraszon kapott helyet az európai értelemben vett nappali szoba: itt zajlanak a fontos családi beszélgetések, amelyen csak a szűk családi kör tagjai vehetnek részt. A látogatóba érkező rokonokat és a vendégeket a cölöpök közötti alsó szinten fogadják és látják vendégül. Mindkét terasz a pavilonakat a kerttől elválasztó, pihentető látványt nyújtó halastóra és kertre néz.
