Létezik Budapesten egy titokzatos, első látásra talán boltra hasonlító valami, ami már régóta izgatja a fantáziámat. Az enyhén meredek, budai utca egyik bérházának szuterénjében kialakított intézmény kirakatai érdekes átmenetet képeznek egy könyvtár izgalmas olvasnivalókkal megrakott polcai, egy hirdetőtábla ajánlatai, valamint egy kézműves tárgyakat és kellékeket árusító üzlet kínálata között.
44200-2440-nyito3-d00002E108d74e2b664e6.jpg
Miután napjában legalább egyszer elmegyek előtte, azonnal konstatálom, ha valami meglepő dolgra készülnek benne. Történni pedig szinte mindig történik ott valami. A hely neve Nyitott Műhely, s egyénien kialakított, kuckószerű helyiségeiben az irodalmi estek, előadások, koncertek békésen megférnek a különféle kézműves foglalkozásokkal, kiállításokkal csakúgy, mint a táncórával, vagy a jógatanfolyammal. Nagyon örültem hát, amikor nemrégiben egy rendezvény alkalmával közelebbről is megismerkedhettem ezzel a különös világgal és annak „mozgatójával”.
44199-2439-nyito2-d00002E11a2070a5eb93f.jpg
Finta László az intézményt „napjaink művelődési házának” hívja, ahová internetezni, kávézni, beszélgetni járnak az emberek. Az egyszemélyesen vezetett hely persze aligha tudna másként működni, mint úgy, hogy irányítója éjjel-nappal ott van a helyszínen. De mert a hely beindításához szükséges pénzt lakásának eladásából fedezte, így nem is volt más választása, mint hogy lakrészét is az „üzletben” alakítsa ki. A kedvezőnek éppen nem mondható – félig az utca szintje alatt elhelyezkedő – területen rengeteg leleménnyel, ügyességgel és főleg saját munkával, nagyon kevés pénzből született meg a „privát rész”, amelyre azonban soha nincs kiakasztva a „Magánterület” tábla, hiszen a Műhely nem egy foglalkozása ide is „benyúlik”. Ez a maga nemében páratlan kezdeményezés számomra sok tekintetben „előrejelzés értékű”: a jövőben ugyanis valószínűleg egyre több ilyen kísérlettel találkozhatunk majd, ahol a munka szinte beleágyazódik az élet egyéb dolgaiba.
