Kétségtelen, hogy van összefüggés az öltözködés és a lakberendezés között, s hogy egy adott kor életvitele nyomán közeli rokonságot mutat a két terület.
Miközben él a minimalizmus, a maga „csontig” letisztult megoldásaival, ugyanakkor ennek ellenkezőjeként léteznek a minden kötöttségtől mentes, eklektikus, meglepően tarka enteriőrök.
Természetesen múltbéli analógiák is akadnak annak bizonyítására, hogy korábban is hasonló törvények munkáltak. Ehhez elég, ha gondolatban végigpásztázzuk az elmúlt évszázad néhány ismert irányzatát. Vegyük például a szecesszió időszakát, amikor mértani pontossággal jelölték ki a berendezést képező bútorok és kiegészítők helyét. Ennek megfelelően a kor embere – neme, kora és a társadalomban betöltött szerepe alapján – szigorú, szinte áthághatatlan szabályok szerint öltözködött.
Nagyon eltért mindettől a „modernizmus”, amikor a lakberendezési elv azt követte, hogy a rendelkezésre álló teret a rendelkezésre álló
tárgyakkal a lehető legegyenletesebben töltsék ki. Ezek között a bútorok között azonban már egészen más típusú emberek éltek, és az egyén sokkal több szabadsággal rendelkezett saját külső megjelenésének formálásában is, így tehát egyszerű vonalú, kényelmes ruhákat viseltek. A ma emberének lakása – követve a felfokozott életritmust – egyre dinamikusabb: eltűnnek, összeolvadnak helyiségek, egyre ritkább a folyosó, az előszoba, az élet középpontjában a lakótér áll. A szemünk előtt alakuló, változó lakással szemben megváltoztak az elvárások is: a nehezen mozdítható, súlyos, fixen „bebetonozott” bútorok helyére könnyű, sokféle célra használható, multifunkcionális darabok kellenek. Egy-egy korszerű bútortól joggal várható el, hogy – hasonlóan a reggeltől estig hordható, néhány kiegészítővel „feldobható” ruhához – egyidejűleg többféle funkciónak is megfeleljen.
Az elmúlt évek nemzetközi kiállításai, valamint a különféle bútorpályázatok tapasztalatai mind azt bizonyítják, hogy a fiatal formatervező-generáció intenzíven foglalkozik a megváltozott lakószokásainkhoz megfelelően alkalmazkodó bútorok kifejlesztésével. Összeállításunkban ezek közül válogattunk is néhányat, s miközben hozunk példákat a közeli és a távolabbi múlt hasonló megoldásaira, természetesen ajánlunk néhány kapható, divatos darabot. Variációk
Az olasz Calligaris cég széleskörű bútorkínálatában találtuk ezeket, a különféle funkciókat ellátó asztalokat. A 110×65 centiméteres alap-változat lerakó/dohányzóasztal szerepet tölthet be, amelyet a két végén kihúzható asztallapokkal tovább bővíthetünk. Ha pedig a felső asztallap opálüvege alatt elhelyezett, furnérozott lapot húzzuk ki, étkezőasztalként is használhatjuk.
A 35×140 centiméteres, opálüveg tetejű konzolasztalt étkezőasztalként is használhatjuk. Ehhez nem kell mást tennünk, mint a két szélén lévő, furnérozott asztallapokat felhajtva a konzolasztal lábait kihúzzuk az asztal széléig, s máris kész a 80×140 centiméteres, hatszemélyes étkezőasztal. A témához kapcsolódó cikkek: