Az erdőben, a parkokban, de akár a saját kertünkben is számos olyan növényt találhatunk, amelyek nem csupán szemet gyönyörködtetők, vagy épp gasztronómiai élvezetet nyújtanak, hanem arra is kiválóan alkalmasak, hogy festéket nyerjünk belőlük.
A 19. század közepéig a festékek kizárólag növényi, állati és ásványi eredetű alapanyagokból készültek, s csupán az ezernyolcszázas évek második felétől terjedtek el a szintetikus színezők. Ezek nagyüzemi gyártása aztán fokozatosan kiszorította a piacról a korábbi, természetes alapú termékeket, s lassan feledésbe merültek azok a technológiák is, amellyel valaha előállították azokat. Közülük elevenítünk fel néhányat, hátha akadnak olyan olvasóink, akik kedvet kaptak néhány textília vagy étel saját kezű, házilagos megszínesítésére. Gyűjtés, szárítás
45367-3706-festes2-d000030A3daa64f73abd7.jpg
A legtöbb növény frissen szedve, vagy megszárítva egyformán használható. A növényeket árnyékos, szellős helyen szárítsuk meg, elterítve, illetve csokorba kötve, felakasztva. A napsütés kiveszi a színüket! Akár így, akár felaprítva, vászonzsákba téve tárolhatjuk a felhasználásig. A frissen szedett bogyós terméseket mélyhűtőben is eltarthatjuk. Előkészítés
45368-3707-festes3-d000030A4bcb63eb3af00.jpg
Csak természetes eredetű textilanyagokat fessünk a festőnövényekkel, mert a növényi színezékek a műszálakat nem fogják be maradéktalanul. A textilt először beavatjuk, vagyis lúgos vízben kifőzzük. Ettől a textilszálak felpuhulnak, és könnyebben isszák majd be a festőlevet. Az előkészítést szappanos vízben végezzük. Tíz dkg gyapjúra vagy pamutra 3-4 liter vizet számíthatunk, ebben előzőleg feloldunk negyed darab mosószappant. A nyers gyapjút lassú tűzön fél óráig melegítjük, a pamutot egy óráig erősebben főzzük benne. Kifőzés után az anyagot hideg vízben többször kiöblítjük. Festés
45369-3708-festes4-d000030A59d47a914ab7d.jpg
A festést jól tisztítható, zománcos falú fazekakban, vödrökben végezzük. Az átszűrt festőlébe nedvesen tesszük bele a textilanyagot, és addig főzzük, amíg a kívánt színárnyalatot el nem éri. Tartósabb lesz a színezés, ha a textilt a festőlében hagyjuk kihűlni, majd a fazekat többször visszatesszük melegedni a tűzhelyre. Ezt a műveletet akár egy-két napig ismételgethetjük. Sötétebb színárnyalatot kapunk, ha a megfestett anyagot kicsavarjuk, öblítés nélkül megszárítjuk, majd visszatesszük a lébe, és ismét felfőzzük. A színezés tartóssága nagymértékben függ a festőlé savhatásától. Míg a gyapjú és a selyem festésekor ecetet kell adni hozzá, addig a pamut, len vagy kender színezésekor a konyhasó adagolása hoz tartósabb színt. Pácolás
45366-3705-festes1-d000030A6c85e47e08f5c.jpg
A festőnövények nagy része a gyapjút, selymet és pamutot közvetlenül is színezi, de a színek általában nem tartósak, mosáskor könnyen kioldódnak az anyagból. Tartósabb a festés, ha a textilt valamilyen fémsó (timsó, réz-, vagy vas-szulfát) oldatába tesszük. Pácolhatunk festés előtt, közben vagy utána is. Aszerint, hogy milyen fémsót alkalmazunk, ugyanazzal a színezékkel más-más színt érhetünk el. Ha festés előtt pácolunk, a fémsót előbb kevés meleg vízben feloldjuk, majd ezt a tömény oldatot vízzel hígítjuk. Az előkészített, beavatott textilt ebben a páclében kb. 30-60 percig főzzük, majd alaposan kiöblítjük. Festés közbeni pácolásnál a fémsó külön elkészített tömény oldatát keverjük a festőlébe, és csak utána helyezzük bele a nedves textilanyagot. Ügyeljünk arra, hogy ne maradjon feloldatlan vegyszer a fazék alján, mert foltos lehet miatta a festés! Festés utáni pácolásnál a már színezett textilt kicsavarjuk, és öblítés nélkül tesszük az elkészített páclébe, 30-40 percig főzzük, kiemelés, csavarás után öblítjük. A legtisztább színeket a festés előtti pácolással érjük el. A festőlevet és a pácoldatot többször is felhasználhatjuk, így egyre halványuló színárnyalatot kapunk. A vegyszereket minden alkalommal pótoljuk, az eredeti mennyiségnek kb. a felét adjuk hozzá. A magas cseranyagtartalmú növényi részek, például a tölgygubacs, tölgyfakéreg, az éger-, a lucfenyő- és nyírfakéreg, a cserszömörce levele külön pácolás nélkül is tartós barna színeket adnak. Ezért, más növényekkel együtt főzve, a színezékek megkötésére használhatók, különösen növényi szálakon. Számítanunk kell azonban arra, hogy az eredeti színeket barnítják. Timsó (kálium-alumínium-szulfát): színtelen, kristályos vegyület, a színeket alapvetően nem változtatja meg, de élénkebbé, teltebbé teszi. 10 dkg gyapjúhoz: 3-4 l víz; 1-1 1/2 evőkanál timsó (25 g) 10 dkg pamuthoz: 3-4 l víz; 2-3 evőkanál timsó (50 g) Rézgálic (réz-szulfát): kék színű kristályos anyag, mérgező, óvatosan bánjunk vele! A sárga színeket zöldre változtatja; sötétebb árnyalatot ad a világosbarna színeknek; fekete színhez is használhatjuk. 10 dkg gyapjúhoz: 3-4 l víz; 1/2 evőkanál rézgálic (10 g) 10 dkg pamuthoz: 3-4 l víz; 1 evőkanál rézgálic (20 g) Vasgálic (vas-szulfát): sötétíti a színeket, egészen a feketéig. Vigyázni kell vele, nagyobb mennyiségben szétmarhatja a textilt, erős szer! 10 dkg gyapjúhoz: 3-4 1 víz; 1/4-1/2 evőkanál vasgálic (5-6 g) 10 dkg pamuthoz: 3-4 l víz; 1/2 evőkanál vasgálic (8-9 g) A pácként alkalmazott fémsók szájba, bőrbe jutva mérgeznek. Ezért kézzel ne fogjuk meg, valamilyen, csakis erre a célra használt műanyag kanállal vegyük ki az üvegből. A vegyszereket tartsuk olyan helyen, ahol gyermek nem férhet hozzá, és nem keveredhet élelmiszerrel. A növényi festékek igen jól használhatók édességek (lekvárok, sütemények, krémek), tejkészítmények (sajtok, joghurtok, fagylaltok, turmixok) száraztészták, italok (üdítők, likőrök, borok, koktélok), teák színezésére is. Vigyázni kell azonban, hogy megfelelő mennyiséget adagoljunk, és ne használjunk mérgező fajt. Hajfestéknek is alkalmas egy-két növény: vöröshagyma szőkíti, a diólevél barnára festi. Hosszú lenne itt felsorolni, hogy a sok-sok növény közül melyik mire alkalmas, ezért a teljesség igénye nélkül táblázatba szedtünk néhány példát. Felhasznált irodalom: Kemendi Ágnes: Festőnövények
