A dél-afrikai város központjában szó szerint színes meglepetés fogadja a turistákat, itt helyezkedik el ugyanis a maláj negyed, amely merész tónusú, tarka házaival szokatlanul érdekes, ritkaságszámba menő látványosság.
Fokváros központjában, a régi épületek között jól megférnek a legújabb kor luxusvillái és felhőkarcolói. Rengeteg a sétáló utca, parkok és gondozott, virágos terek sokasága ékelődik be a házak közé. A centrumtól nem messze, a Signal Hill lábánál pasztellszínű, lapos tetejű épületek között találjuk magunkat – ez a Malay Quarter, más néven a Bo-Kaap negyed, amely kialakulásának kezdeteitől, a 18. és 19. század fordulója óta a helyi iszlám közösség otthonául szolgál. Lakosaik volt maláj rabszolgák és politikai száműzöttek leszármazottjai, akiknek őseit a Holland Kelet-Indiai Társaság telepítette ide Ceylonról, Indiából, Jáva és Indonézia szigeteiről.
A házak pasztell színei és bájos, fehér, gipsz díszítései elbűvölik az ide látogatókat. Az épületek jellegében – a helyi, fokföldi holland karaktereken kívül – érezhetően tükröződik bizonyos német és angol hatás is, az idők során méretben, formában változatosabb lett a Malay Quarter képe. Az eredeti épületek többsége 6 méter széles, L-alakú és belül kis kertet rejt, a magas homlokzatot gipszpárkány zárja. Egy tipikus, földszintes Bo-Kaap ház utcai frontja szépen megmunkált bejárati ajtóval és két, szimmetrikusan elhelyezett ablakkal rendelkezik, a fölfelé tolható ablakkeretet általában zöldre festették, és fehér szegéllyel díszítették. A bejárati ajtó fából készült, és – a fokföldi holland stílust követve – kívül zöldre mázolták, belül pedig meghagyták a fát természetes színében. Valaha általános gyakorlat volt, hogy az ajtót vízszintesen kettévágtak, és külön nyílt a felső illetve az alsó rész.
A házak padlója kezdetben anyagból és kőből készült, ami a város fölött magasodó Signál Hill oldalából származott, s onnan hordták az alapozáshoz való anyagokat is. A fában szegény vidéken csak a 19. század során honosították meg a tölgyeket, ám ennek köszönhetően aztán a helyi erdők fáit használhatták az építkezésekhez és a bútorok elkészítéséhez. Az első időkben a falazáshoz szükséges téglákat agyagból állították elő, melyeket a napon szárítottak ki. Később a falakat kőből emelték, és cementtel vakolták be, amit importálni kellett, és ugyancsak Angliából meg Hollandiából hozatták a lépcsőkhöz való, nagyobb keménységű téglákat. Kagylókból nyerték a meszet, ahhoz adták hozzá a különféle színezékeket – és máris lehetett festeni a házakat. Az itt alkalmazott, szemet gyönyörködtető, pasztell árnyalatokban megtalálható a narancssárga, a kék, a rózsaszín, a fehér, a barna, a citromsárga, amelyek még élénkebben szikráznak a tiszta, kék égbolt és a zöld növényzet között.