Talán ez az a virág, melyet elsőként ismer meg és ismer fel a legtöbb gyerek. De nemcsak felismerik, hanem generációkon át örökölt, múlhatatlan igyekezettel csokrot is szednek belőle, hogy anyjuknak nyújtsák át, vagy maguk gyömöszöljék a vázába.
47411-6074-hk90-1-162×101-d000035E8ff15044a921a.jpg
Bár elválaszthatatlan jó barátok ők, a kislányok, a kisfiúk meg a pipacs, a piros szirmú játszótárs tünékeny lény a gyermeklét időtlenségéhez képest. Neki tíz perc is sok a réttől a szobáig, egyébként is meghal a vázák ketrecében. Éppoly hiábavalóság őt a szoba díszévé tenni, mint a tengert hazavinni egy befőttesüvegben, úgy sem lesz kék.
47412-6075-hk91-162×212-d000035E9d9c4260b1398.jpg
Pipacsot még festeni is gyorsan kell, jól tudta ezt Szinyei Merse Pál, aki pedig a műfaj Európa-bajnoka volt. És csakis kizárólag kint, a szabadban; a műtermi virágpiktorok különben is giccsfestőkké válnak egy idő után, hajtogatta konokul a mezők pipacsai mellől a mester. Fessük őket, amilyen gyorsan csak lehet, hiszen egy szélroham, egy apró nyár eleji zápor szétveri a kompozíciót. De ha sikerül, a százezer piros pillangószárny örökre ott vibrálhat a fűtenger fölött, bántatlanul és időtlen ideig – az emberlét tünékenységéhez képest.
