A szőnyegcsomózás ott fejlődött ki, ahol azt időjárási körülmények megfelelőek voltak. A szélsőséges klímában – a meleg napsütéses napok és a fagyos éjszakák – élő birkák prémje adta a legjobb gyapjú alapanyagot a nomád népeknek.
A szőnyeg a keleti embert a bölcsőtől a sírig elkísérte. Az iráni nomád törzsek által készített egyéni, a természetből merített állati és növényi mintavilággal rendelkező szőnyegek, valamint a városokban készített bonyolult geometriai mintás szőttesek napjaink egyik legkedveltebb luxus és használati tárgyai. Az iráni szőnyegeket általában pamutra csomózzák, de pamut-selyem kombinációban is készülhetnek. A gyapjú festésére csak természetes növényi, állati és ásványi eredetű festőanyagot használnak. A fontosabb szőnyegszövő és kereskedő központok: Muszel, Turkan, Kasan, Tabriz, Iszfahan, Siraz, Main, Qum.
A régi szőnyegekre a készítés területére jellemző minta, az új szőnyegekre a csomózás mennyisége (sűrűsége) a meghatározó. A törökbálinti és a fóti Cora áruházban lévő Perzsa Galéria üzleteiben hatalmas választékot nyújt iráni szőnyegekből, de találhatók itt kézzel készült bútorok, csillárok és egyéb dísztárgyak is.