Szinte fillérekért árulták a hetvenes években New York belvárosában a tizenkét emeletes épületet. Vásárlója egy baráti társaság lett, amelynek különböző művészeti ágak képviselői mellett Kathy Muskal műgyűjtő is tagja volt. A közelmúltban elérkezett az idő, hogy a birtokában lévő lakást Kathy régi vágya szerint újítsa fel, művészeti stílusegyveleget hozva létre a húszas évek építészeti elemeinek felhasználásával, klasszikus designbútorok és kortárs darabok keverésével.
A levegő szennyezettsége és az autóforgalommal járó zajszint emelkedése megfordította a városi lakások értékét. Alig egy évszázada még az első emelet homlokzata volt a legdíszesebb, mutatva, hogy mögötte tehetős családok élnek – nem ritkán maga a háziúr -, míg legfölül a cselédség húzódott meg, a csak ritkán beépített tetőtérben pedig leginkább a művészvilág lyukas zsebű képviselői. Azóta felértékelődött a csend, a tiszta levegő és a panoráma jelentősége, amihez persze nagymértékben hozzájárult a lift elterjedése is. Napjaink slágere a penthouse, a legfelső szinten lévő, kényelmes méretű belső terekkel és teraszokkal rendelkező lakás.
Kiváltságos helyzetben érezheti magát vendéglátónk, hiszen sokak által irigyelt környéken, álmai lakásában él. Tizenkettedik emeleti ablakaiból és teraszáról New York belvárosára lát, de a lakásfelújítás óta a négy falon belül is szívesen néz körül. Bár korábban is kedvére rendezkedett be, úgy érzi, most talált rá igazán saját stílusára. Miután megnyugodott lázadó korszaka után, újra keresni kezdte a neki való környezetet. A kísérletezés pedig szerinte szinte törvényszerűen vezetett az egyszerű megoldások iránti lelkesedéshez. Ma már úgy látja, csak ilyen letisztult formák, ilyen kevés szín között tud élni.
Kathy otthona kedvező építészeti adottságokkal rendelkezik. A húszas években még nem takarékoskodtak a maihoz hasonlóan a belmagassággal és a négyzetméterekkel. A csaknem négyzetes alaprajz a helyiségek ésszerű elrendezését tette lehetővé. A lakást két félre osztja a középen futó folyosó. Az egyik oldalon az étkező, a nappali és a társalgó, a másikon pedig a hálószoba és a kiszolgáló helyiségek csoportja kapott helyet. Az egymásból nyíló szobákat magas, kétszárnyú ajtók kötik össze, az ablakok a kor népszerű anyagából, öntöttvasból készültek. Minden helyiségből nyílik ajtó a lakást körülvevő teraszra, még a fürdőszobából is. Nem szorult felújításra a hatalmas terasz faburkolata és téglamellvédje, de a lakás eredeti csempéi és szerelvényei is megőrizték régi szépségüket.
A lakás tulajdonosa divattervezőként dolgozik és műalkotásokat gyűjt, és barátai között is sok a művész, ezért mindennapjainak meghatározó része a tárgyak esztétikai elemzése. Járatos a bútorstílusokban, tisztában van a színek, a fények hatásával. Ismeretei megkönnyítették a dolgát a lakás átalakításakor, mégis szakértő segítséget fogadott: ötleteit Ken Foreman építésszel közösen valósította meg. Kathy tudta, hogy a térérzet csökkentésének elkerülésére fehér falakat szeretne, a világos juhar padlóburkolatra azonban az építész beszélte rá. Ugyancsak az ő elképzelése szerint készültek az ablakokat árnyékoló rolók, amelyek érdekessége, hogy lentről felfelé mozgathatók. A fehér rolók szerepe sem a napfény kizárása, inkább csak megszűrése, kellemes derengéssé változtatása. A szomszédok kíváncsi tekintetétől nem kellett tartani, ezért klasszikus fényáteresztő függönyt nem is alkalmaztak. Vendéglátónk egyébként sem kedveli a dúsan redőzött textileket, szőnyegből is csak éppen annyit használ, amennyi feltétlenül szükséges a komfortérzethez. Szereti viszont a helyiségeket átjáró sok fényt, ezért szellősen rendezte el kevés bútorát. Hogy ne vonja el a figyelmet a válogatott designbútorokról, a szükséges tárolókat – polcokat, szekrényeket – szintén fehér színben készíttette. Hasonló okból semlegesek a szőnyegek és a különös gonddal összeválogatott világítótestek is.
Érdekes a különböző korú, többségükben értékes, formatervezett bútorok társítása. Jól megfér egymás mellett a designtörténeti klasszikus és a fiatal tervező legújabb munkája, az iparművész kísérleti tárgya és az áruházi prospektusból rendelhető, köznapi darab. Ebbe az ízléses kavalkádba még az is belefér, hogy a nappali egyetlen karakteres színfoltját két egyszerű, szivacs ülőpárna adja. A narancsszín egyébként a sok fehér, szürke és világos faszínű bútor kitartó kísérője, valamilyen formában minden helyiségben feltűnik.
Kevés, ám annál igényesebben összeválogatott tárgy alkotja a falak dekorációját. A festmények, grafikák, fotók egy része barátok ajándékaként került ide, a többit pedig Kathy vásárolta különböző galériák árverésein. Szenvedélyes licitálóként rendszerint alaposan felkészül a katalógusokból, hogy aztán győztes hadvezérként térhessen haza legújabb zsákmányával. Szerző: LENKEI CSILLA; fotók: BÄRBEL MIELBACH LK05/11.