Hogy tulajdonképpen milyen is a Milánói Bútor Szalon? Hát, valami olyasmi, mint amikor sok év után kijön a jól ismert, nagynevű autómárkának az új modellje, és az elején mindenki idegenkedik tőle egy kicsit, noha mondani hangosan senki sem meri, azután úgy hat-nyolc hónap után elkezd tetszeni, majd észre se vesszük, és már az lesz „a világ teteje” az elkövetkező öt-hat évre.
48306-7067-89-1-334-d000038389a0f78435cc5.jpg
Valami ilyesmi a Szalon is: gyakran meglepődik az ember az új színek, a formák, a merész vonalak előtt, még nagyon furának, sokszor nyakatekertnek tűnnek, de azért tapasztalatból már tudjuk, hogy ezek itt értik a dolgukat, tehát jobb lesz odafigyelni! Az idén ráadásul nem is kellett olyan nagyon odafigyelni, mert az újban is nagyon érett, kiforrott összeállításokkal találta szemben magát az ember. A szalon három nagy csoportra tagozódott, a bútorokra, a fürdőszoba-felszerelésekre és -tartozékokra, valamint a világításra.
48307-7068-89-2-d00003839154208c29eb0.jpg
48308-7069-89-3-d0000383A6950c61c7681.jpg
48309-7070-89-4-d0000383Ba2c837afc11f.jpg
B Ú T O R O K A beavatottak azt suttogták a vásár előestéjén, hogy múlófélben van a minimalizmus a maga visszafogott, józan színeivel, szögletes formáival, és hogy új, friss szelek fújdogálnak az Alpesek alatt. Így kíváncsian nyitottunk rá a szalonra, a hangadókat, a legnevesebbeket keresve először. A nemzetközi kolosszus Poliform termeiben még nemigen csapott meg a változás szele, Cecotti, Seven, Mateograssi és Driade sem változott sokat, legfeljebb finomultak, még könnyedebbé váltak, méghozzá úgy, hogy minden darabjukról ordít a minőség. Megemlíteném Bonacinót, a nádból, vesszőből font, roppant elegáns és könnyed bútorok nagymesterét, és Fendit, aki mindig is sajátságosan új-barokk volt, tehát igazán nem mérvadó a trend szempontjából. Azért nagy egyéniség, olyan a bútorban, mint Versace a divatban, gazdagon felkent színekkel, anyagokkal, noha a giccs határán, de az art deco, a barokk és a modern, meghökkentő és roppant hatásvadász elemek keverékével. (Tele is volt a bemutatójuk újgazdag és magabiztos keleti szomszédainkkal.) Azután, ahogy teltek az órák, no meg Edra és Moroso pavilonjai után beigazolódott a jóslat: az élenjárók tényleg utat váltottak.
48310-7071-90-1-d0000383C9618fceb4f2b.jpg
48311-7072-90-2-d0000383D1439ac85c973.jpg
Hogy csinálják a nagyok?
48312-7073-90-3-d0000383E64a64dca1071.jpg
Ha már váltásról van szó, próbáltam megfigyelni, hogy mitől is jó az, ami megállít több kilométernyi pompás bútorsor után is. Az első, a legfontosabb a tehetség, amit azonnal megérez az ember. Az egyéniség nem elég, tehetséggel, mondanivalóval is kell párosulnia, akkor tényleg megáll az ember, sőt le is ül, és nem akar elmenni. Még egyszer körülnéz, azután még egyszer, élvezve az újdonság hangulatát.
48313-7074-90-4-d0000383F196072620543.jpg
Na és a tehetség hogy nyilvánul meg? – lehet kérdezni. Hát, például úgy, hogy a sok más kiállítónál is jelenlévő „korszellemet”, ami esetünkben a hatvanas-hetvenes évek mozijának újravetítését jelenti, olyan eredetien, szellemesen és új színvilággal átdolgozva adja, hogy teljesen újnak tűnik. És hogy kiről van szó? Leginkább Patrizia Uruquiolaról, azután Tord Boontjeről és Marcel Wandersről, a gyártó pedig Patrizia Moroso nagyvonalúan eklektikus cége, amely évek óta az élvonalban van, és most mintha ismét megelőzte volna a többieket néhány lépéssel. A hatásos díszlet, berendezés is sokat jelent, és ez nemcsak Moroso pavilonjában igazodott be, hanem a divatkirály, Giorgio Armani saját színházában rendezett kiállításán is. Az Armani/Casa, a többi nagy divatnévvel együtt, mint például Missoni is, a nagyokhoz tartozik.
48314-7075-91-334×185-d00003840db3b68b32240.jpg
F Ü R D Ő K Milyen legyen a fürdőszobánk?
48315-7077-92-1-d0000384182902e486a7f.jpg
Az új fürdőszoba világos diófa burkolattal és parkettával körített tágas szalon, ahol a mosdót és a kádat sötétebb barna fa burkolja, vagy inkább a woodstocki évek pasztell-színeivel festett falak, japán tavacska, és egzotikus növények között mélyre süllyesztett Jacuzzi káddal van felszerelve, ahonnan mondjuk, egy hatalmas méretű, falra simuló plazmatévét nézhetünk fürdés közben. A kérdés pedig csak az, hogy vajon úgy folyjon-e a víz mosdónkba, mint egy zen vízesés, vagy pedig csak csordogáljon, mint egy több buktatós szökőkút…
48317-7079-92-3-d00003842d8eaf3a72ebb.jpg
A zuhanyozófülkét sem szabad elfelejteni, ahol minden oldalról jólesően masszíroztathatjuk fáradt izmainkat, esetleg egy könnyű mozdulattal beindíthatjuk a gőzt a digitális menün. Vonzóak a nagyméretű zuhanyrózsák is, divat a szögletes, kocka alakú, vannak márvány, sivatagivirág és vastag, üveglapú rózsák is, de a legszebb talán a csillogóan krómozott napraforgó volt. Az egyik legeredetibb újdonság, a waterblade mindenre emlékeztet, csak arra nem, ami, azaz egy vízcsapra. Szép és praktikus, és egy fürdőszobában, ahol soha sincs elég a polcokból, igen hasznos. A legjobb ötlet polccá tenni a csapot is.
48316-7078-92-2-d0000384378db6aa7ef07.jpg
Nem beszéltem még egy nagy névről, Philipp Starckról, illetve a végére hagytam, hogy beszélhessek egy egész sor tehetséges, kiforrott, új tervezőről is. Astori, Bergne, Pillet egy új designer-generációt képviselnek, amelynek egyetlen közös nevezője az, hogy valamennyien Starck műhelyében kezdték a pályafutásukat. Másodkézből ugyan, de ez is dicséret a francia mesternek. F É N Y E K Euroluce, a lámpák világa A csillogás, a fény kiállítása már magában is hosszú oldalakat igényelne, ám praktikus lényegét Piero Gandini, a Flos elnöke így foglalta össze távirati stílusban: „Önök nagyon jól tudják, hogy egy új cipő, egy új retikül feldob, újjá tesz egy már többször viselt ruhát is. Ugyanígy egy új, mutatós lámpa újjá varázsolhatja nappalinkat is. Sőt, akár csak az előbb említett divatkellékeket, érdemes cserélni őket időről időre.” Hát választék aztán akadt a cseréhez…!
48320-7086-94-2-d00003844d0b00ee5e3a7.jpg
48319-7085-94-1-d00003845b42d530716b9.jpg
48321-7087-94-3-d000038467ce021fd93dc.jpg
És a város Néha a merész és lélegzetelállítóan szép pavilonokat is elhomályosította az eseménydús napok mondén forgataga, amitől igazán kiemelkedő lett ez a milánói egy hét. Estélyibe öltözik a város, a híres tervezőket filmsztárként ünneplik. Az építészek, a designerek, a lakberendezők, a rangosabb kibicek, no meg az ál- és valódi szakértők népes serege legszebb arcát és legérdekesebb jelmezeit ölti fel, hogy végigparádézza a fogadásokat. A Driade barokk freskókkal ékeskedő szalonjai az idén a belvárosban igen szép kontrasztot alkottak az ultramodern bútorokkal, a Poltrona Frau, a Cappellini, a Thonet és a Gufram csoport az egykori postapalotában rendezett hatalmas külön-kiállítást, és Armani színháza körül egy egész városnegyedet töltöttek meg a bohém, de rendkívül felkészült fiatalok.
48322-7089-94-4-d0000384708fa79021fcd.jpg
A középkori utcácskákat a legmodernebb lámpaköltemények és projektorok kilométeres sora varázsolta át egy futurisztikus film hátterévé. Japánok, kínaiak, amerikaiak, skandinávok, hollandok, németek nyüzsögtek a város utcáin és a vásár kilométeres folyosóin. Mindez azzal körítve és annak tisztelegve, amihez ez a város nagyon ért: a kifinomult jó ízléshez.
