Veszeli Lajos festőművész élete alapvetően két helyen, két országban, két külön-külön is gyönyörű, irigylésre méltó környezetben zajlik. A ház és környezete szavak nélkül is mindent elmond lakójáról, aki nemcsak megálmodta, de szinte saját kezűleg – bár hathatós baráti segítséggel – hívta életre ezt a különös mesevilágot.
A ház és környezete szavak nélkül is mindent elmond lakójáról, aki nemcsak megálmodta, de szinte saját kezűleg – bár hathatós baráti segítséggel – hívta életre ezt a különös mesevilágot.
Az egykor Szombathelyről indult művész életpályája elég kalandosan alakult, több kitérő után – amiben Budapest és különféle vidéki városok egyaránt megtalálhatóak voltak – huszonhat évvel ezelőtt a Balaton északi partján, magasan a tó fölött talált rá álmai kertjére. Bár a ház tervezését egy építész szakember fogta össze, az alapkoncepció és a megvalósult épület egyaránt tipikusan a „Veszeli-féle” stílusjegyeket mutatja.
A vadonszerűen benőtt, gyönyörű ősfák szegélyezte telken több épületet is felhúztak, a „főház” és a műterem hangulatos udvart fog közre, ami tavasztól őszig az egyik legkellemesebb álmodozó-, mélázó-, barátkozó-, borozgató-hely, ami bizony, ismerve a háziak vendégszerető természetét, nélkülözhetetlen. A kert végében, a meredek hegyoldalnak támaszkodva még egy kisebb, félig nyitott fészer is hívogat, ami főleg a nyári hőségben jelent ideális hűsölőhelyet.
Ennek a vadonszerű kertnek valamennyi építménye – matériájában és formai megoldásaiban egyaránt – a hagyományos magyar falut idézi. A falakat kivétel nélkül a környék jellegzetes anyagából, az itt bányászott vörös kőből rakták, tetejüket balatoni náddal fedték. Ha az ember ránéz a minden szempontból egységes kompozícióra, érzi: ennél szebbet, „természet-közelibbet” álmodni sem lehetett volna.
A kerti csoda folytatódik a ház belsejében is, a rendhagyó módon terjeszkedő, burjánzó, belső terekben. A lakóépület alaprajzát egy nagyvonalú „elosztóra” szervezték, amelynek középpontjába – akárcsak az udvarban – a társas együttléteknek, étkezéseknek helyet adó, kényelmes ebédlőt állították. Milyen jó lehet itt az asztal mellett véget érni nem akaró, sötét, téli napokon megbeszélni a világ dolgait a különféle irányokból befutó jó barátokkal! A jótékony melegről a kemence-jellegű, hatalmas kályha gondoskodik. Akár az emberi szívből az erek, úgy futnak szét innen minden irányba a különféle funkciókat ellátó terek, öblök, zugok.
A dolgozó és a könyvtár, a konyha és a fürdőszoba az alsó szinten találhatók. A helyenként közös, helyenként elfalazott légtér emeletén, közvetlenül a tető alatt alakították ki a hálószobákat és egy további stúdiót. Az egyes szobák egyedi bájukat az eklektikus összevisszaságban egymás mellett élő tárgyaknak köszönhetik. A régi bútorok, képek, emléktárgyak között rengeteg az egykori szülői ház emlékét őrző darab, mások Veszeli Lajos mindenre kiterjedő, érzékeny kutatásainak „fölfedezettjei”, gyűjtőszenvedélyének bizonyítékai.