A pasztell árnyalatai

Sajátos hangulatú és különösen szép otthont rendezett be Magyarországon magának egy holland festőnő. Régi bútorainak, legkülönfélébb tájakról származó tárgyainak varázsát szokatlan művészi szemlélet és ötletesség jellemzi.

A tulajdonos úgy negyven évvel ezelőtt néhány napos látogatásra érkezett egy magyarországi művésztelepre. A látogatás azonban meghatározó lett az életében: megkedvelte az országot és az itteni embereket, olyannyira, hogy le is telepedett.

51233-10497-76-d0000401989f7534e87c7.jpg

51234-10498-77-d0000401Aa6e6eaacc75f.jpg

51237-10501-79-2-d0000401B8c9ca7d40206.jpg

Otthona vidám, nyitott egyéniséget, különös művészi látásmódot tükröz. A kellemes formák, az üde pasztellszínek, a válogatott, szép tárgyak tűnnek fel először, és az a fajta harmónia, amellyel ritkán találkozunk. A szokatlan párosítások, az egymás mellett álló, egészen eltérő stílusú, mégis összeillő darabok természetességet sugároznak, az egyszerű, frappáns megoldások pedig – mint például a régi spalettákból a sarokba épített szekrény – tanulságos látnivalók. A két és fél szobás kis lakást egy régi házban fedezte fel, és nagyobb átalakítás nélkül, lassan, fokozatosan rendezte be. Nem vásárolt drága bútorokat, a berendezés egy része külföldről, másik része itthonról származik. A legtöbb beépített bútor kivitelezésében – saját elképzelései alapján – a Kéttemplom Galéria műhelye segédkezett. A művésznő szeret utazni, és a világ minden táján végigjárja a piacokat. Gyakran vesz meg olyasmit, amiben senki más nem lát fantáziát, ő mégis használni tudja, mégpedig gyakran valami új, meglepő módon. – Mintha visszamentem volna az időben, ebben az országban újra megtaláltam a gyerekkorom hangulatát- mondja a festőnő. – Mikor idejöttem, kevés autó, kevés ember volt az utcákon, és olyan nyugalom, amilyent csak fiatal koromban éreztem otthon. Ami még ide vonzott, az a zene. Kislányként fedeztem fel a magyar népzenét, és azóta is úgy érzem, Magyarország elsősorban a zenét jelenti számomra. Hollandia talán a festők, Magyarország inkább a zeneszerzők hazája.

51235-10499-78-d0000401Cf0cf0032f9f9.jpg

51236-10500-79-1-d0000401D2b241fde5ba3.jpg

– Mit tart a legfontosabbnak a lakberendezésben? – kérdezem. – Az atmoszféra a döntő – válaszolja -, amelyet mindenkinek a saját ízlése, vagy talán stílusa határoz meg. Nekem fontos, hogy régi bútorokat lássak magam körül, amelyeknek történetük, életük van. Utazásaimról mindig hozok magammal valamit, és ha körülnézek a szobában, újra átélem azokat az emlékeket, amelyek összekötnek ezekkel a tárgyakkal. És bár gyakran átalakítom őket, a lényegük megmarad. – A bútorok csak egyik elemét jelentik a berendezésnek. De nyilván a színek is fontosak, mégpedig ahogy körülnézek, a barátságos pasztellszínek: a törtfehér és a kék jelenik meg mindenhol… – Ahogy a festményeimen, úgy a lakásban is a pasztell-árnyalatokat kedvelem, igyekszem elkerülni az erős hatásokat. De az elrendezésnek is óriási szerepe van abban, hogyan érezzük magunkat egy lakásban. Én például lemondtam a kanapéról, mert úgy vettem észre, hogy a vendégeim jobban érzik magukat egy fotelben, ahol megvan a saját terük. – Feltűnő, mennyi régi, különféle tárgyat használ, új, mai funkcióval: a szoba falán, bontásból származó ablakkeretben porcelánok, a tévének az egykori mosdószekrény ad helyet… – Ha meglátok valamit, aminek szép a formája, szép az anyaga, azon kezdek gondolkodni, vajon mire tudnám használni? Így aztán a kis kalitkában gyertyát tartok, a spalettából szekrényt és asztalt csináltattam, virágállványon állnak a könyvek. El sem tudom képzelni, hogy egy belsőépítész találja ki, milyen környezetben, milyen bútorok között éljek. Nekem öröm kiválasztani minden egyes darabot, amelyek között jól érzem magam, és amelyeket igazán a sajátomnak érezhetek.