Turner a legdrágább régi mester

2007-01-24 A Christie’s szakértői szerint a cég New York-i régi mesterek árverésein 1989 óta nem fordult meg ilyen kvalitású kép, ám a leütési ár így is több mint másfélszerese volt a vártnak. A kép rendkívüli sikerét magyarázza, hogy az angol romantika vezető alakjának legtöbb olajfestménye a londoni Tate Britainben található. A műkereskedelemben legutóbb 1984-ben bukkant fel ehhez fogható Turner-vászon, a Folkestone-i tengerpart, amely 7,3 millió fontért kelt el.

63443-turner-d000047BE72825e9bd12e.jpg

A Turner-kép egyúttal az eddigi legdrágábban eladott brit festmény címét is kiérdemelte, kiütve a nyeregből John Constable A zsilip című alkotását (21 millió dollár, 1990). A két legismertebb brit tájképfestő főműveit rendszerint New Yorkban, a nemzetközi árverési anyagok részeként indítják az aukciósházak. Jonathan Horwich, a Christie’s brit és ír művészetért felelős alelnöke lapunknak elmondta: 2007-től tovább növelik azoknak az angol festményeknek a számát, amelyeket a New York-i régi mesterek aukciókon indítanak. Elsősorban a 18–19. század vezető portréfestői – Joshua Reynolds, Thomas Gainsborough, Thomas Lawrence – sikeresek a nemzetközi porondon, az ő legjobb képeik néhány millió fontos árakon kelnek el. Az angol képek zöme természetesen Londonban cserél gazdát. A Christie’s és a Sotheby’s évente két-két nagy árverésen vonultat fel 1500–1850 között készült brit festményeket; ezeket tematikus aukciók (2005-ben például a trafalgari csata 200. évfordulójához kapcsolódva), egy-egy gyűjteményen alapuló vagy kisebb kamaraárverések egészítik ki. A két piacvezető aukciósház egyenként körülbelül 10-12 millió fontos éves forgalmat ér el a régi brit képzőművészeti árveréseken, de ez természetesen nem tartalmazza a New Yorkban kalapács alá vitt fő művek árát. Az angol képek vásárlói elsősorban amerikaiak vagy hazaiak, ám a világszinten is jegyzett nagy nevekért más nyugat-európai országok gyűjtői is versenybe szállnak – mondta kérdésünkre David Moore-Gwyn, a Sotheby’s régi brit festmények osztályának a vezetője. Az utóbbi években a Nagy-Britanniában letelepedő orosz milliomosok is megjelentek a piacon. Ők a szigetországban megvásárolt kastély vagy kúria „stílszerű” berendezéséhez keresnek régi angol portrékat, tájképeket vagy vadász- és lóversenyjeleneteket. A brit művészet sajátos műfaját jelenti a 18–19. században rendkívül népszerű akvarellfestészet. A topografikus vagy éppen romantikus, atmoszferikus hatásokban gazdag tájábrázolások és más témájú vízfestmények ma is különleges szerepet kapnak a műgyűjtésben. A régi festményekhez hasonlóan itt sem lehet rövid idő alatt jelentős áremelkedésre számítani, ám hosszú távon nemcsak Turner és Constable, hanem Paul Sandby, John Robert Cozens vagy William Blake alkotásai is stabilan őrzik értéküket. A rekordot egy Turner-vízfestmény – a luzerni tó ábrázolása – tartja: ezért 5,8 millió fontot fizetett ki egy gyűjtő a Christie’s tavaly nyári londoni grafikai árverésén. A két piacvezető cég évente két-két brit grafikai aukciót rendez, amelyeken 5–30 ezer font közötti árak jellemzőek. Az aukciósházak persze csak a jéghegy csúcsát jelentik, hiszen több tucat galéria is foglalkozik akvarellekkel. Ismert specialisták a londoni Guy Peppiatt és John Spink, a southamptoni Maurice Dear és a Hayling Island-i J. Morton Lee.

Örökségvédelem eseti döntés alapján

Magyarországgal ellentétben Nagy-Britanniában nem létezik olyan lista, amelyen a védett műalkotásokat tartanák nyilván. A különlegesen nagy értékű és ritka tárgyakra – legyen szó akár angol, akár külföldi műről – eseti döntés alapján mond ki exporttilalmat a kulturális miniszter, aki egy külön szakértői bizottság véleményét veszi figyelembe.