A tulajdonos hölgy évek óta az építőiparban dolgozik, hobbija a lakberendezés. Meglévő biedermeier bútorai meghatározták a ház további darabjainak kiválasztását.
– Ha végig járjuk a házat, számomra úgy tűnik, mintha profi lakberendezővel dolgoztál volna együtt. – Pedig nem – válaszolja Éva, a ház asszonya. Amikor belekezdtünk, azt gondoltuk, tudjuk, mit szeretnénk. Egy nagyvonalú, de nem hivalkodó polgári házat, némi romantikával fűszerezve. Mióta a férjem, Martin Magyarországon él, gyűjti a bútorokat. Mondhatnánk, a meglévő bútoraink köré terveztük a házat, a tereket, nekem meg hobby a lakberendezés; minden időben, fáradtság vagy rosszkedv ellenére is van kedvem hozzá. Mindig, mindenhol gyűjtöm az ötleteket. Bárhol járok, mint egy szivacs, magamba szívom a szép részleteket, jó megoldásokat. – Gondolom, az építőipari kapcsolatod előnyt jelentett az építkezésnél. – Igen is, meg nem is. Nem volt generál kivitelezőnk, minden szakipari munkát én felügyeltem. Reggel kiadtam a feladatokat, majd elmentem dolgozni. Délután pedig ellenőriztem, mindent megcsináltak-e. Napközben az anyukám lett a „megbízott művezető”. – Mindig tudtátok, milyen lesz a ház? – Mivel meggondolatlanul, kiviteli tervek nélkül vágtunk bele, sok nehézségbe ütköztünk. A következő építkezésnél – már gondolkodunk rajta – mindenképpen részletes tervekkel és pontosan kiszámított költségvetéssel állunk neki a munkának. A másik fontos tapasztalatunk, hogy a tervezésre minimum annyi időt kell szánni, mint magára a kivitelezésre, hiszen egy jól átgondolt, pontos terv segít ahhoz, hogy jó terek és tökéletes funkciók alakuljanak ki. – Ilyen profi vénával megáldva, a férjednek még lehetett beleszólása valamibe? – Meglepő, de csak egy dologban nem értettünk egyet. És az a konyha. Ő egy country stílusú konyhát szeretett volna, nagy francia tűzhellyel és porcelán mosogatótállal, én pedig a minimál mellett tettem le a voksom, egyedi, régies részletekkel keverve, mint például a stukkó. Végül rám hagyta, és utólag beismerte, igazam volt. A régi a régivel túl sok, a modern a modernnel meg túl rideg, így egyszerű a megoldás: keverni kell, és talán jó sül ki belőle. De a berendezésben teljes összhang volt köztünk. A meglévő biedermeier bútoraink adták meg az alapot színekben, hangulatokban. Ezeknek a meleg barnájához mindenképp a fehér, a vajszínű, kevés ezüst és arany az, ami illik. Nem túl hivalkodó, és nem lehet vele melléfogni. A kanapé is ezért lett viszonylag semleges. Bár ha a drapériák megérnek majd egy cserére, el tudnám képzelni a barna padló mellé a világoskéket, a fáradt rózsaszínt, esetleg a türkiz valamelyik árnyalatát. Bátrabb lennék. – Tudom, mennyire fontosak neked a részletek, ezért bizonyára folyton öltözteted, változtatod a lakást. – Így van. A viszonylag semleges színek erre is jók. Egy párnával, egy képpel, de akár csak egy csokor virággal is más-más hangulatot tudok elérni. Ezek a kis dekorációs pluszok adják nekünk, az otthonunknak a melegséget. Nagyon vágytunk rá, hogy saját házunk lehessen, és nagyon jó érzés a napi stresszes munkából hazajönni ide. Közben pedig már pontosan és részletekbe menően tudom milyen lesz – ha lesz egyszer – egy új ház, mert a lakberendezés számomra örök szerelem.
