Jó néhányszor egyeztettünk időpontot a fotózáshoz, mire sikerült megállapodnunk Marival és Balázzsal egy olyan dátumban, amikor mindketten otthon vannak, hogy a házaspárt egyszerre kaphassuk lencsevégre. Ha Mari – a Nemzeti Színház tagja – éppen nem próbált, akkor Balázsnak – aki szabadúszóként díszlettervező – akadt fontos szakmai dolga.
– A mi lakásunkban egyelőre nincs végleges, csak köztes állapot – mondja Mari. – Lassan egy évtizede, hogy itt lakunk, ennek ellenére állandó a változás. – Gyanítom, hogy nem úri passzióból, inkább nagyon is földhözragadt meggondolásból történnek így a dolgok. – Évekkel ezelőtt, amikor beköltöztünk az előzőnél kétszer nagyobb alapterületű lakásba, úgy éreztük magunkat, mintha színház-, vagy hangversenyteremben lennénk. Az előző, hatvan négyzetméteres lakásunkból áthozott legszükségesebb berendezéseink, bútoraink itt, a száztíz négyzetméteren szinte eltűntek. – Azt mondod, áthoztuk. Ez azt is jelentheti, hogy az előző lakásotok is ugyanebben a házban volt? – Sőt, ugyanezen az emeleten – mondja Balázs. – A fiúk cseperedésekor rá kellett jönnünk, hogy két szoba nagyon kevés, ezért megcélozva egy nagyobb alapterületű lakást, intenzív keresésbe kezdtünk. Akkoriban egy debreceni előadáshoz terveztem díszletet, s a bemutató utáni ünnepségen, többek között, kinek-kinek a lakáshelyzete is szóba került. Percek alatt kiderült, hogy az egyik kolléga édesanyja épp akkora lakásra áhítozik, mint a miénk, viszont a dupláját árulja – ugyanebben a házban és emeleten. Még aznap éjjel megköttetett a megállapodás, miszerint ráfizetéssel lakást cserélünk. Őszintén szólva nem szívesen mentünk volna el a Tabán környékéről, és a házat is szeretjük. Így egy csapásra minden vágyunk teljesült, és valóban, csak át kellett hozni a cuccainkat.
– És mit kezdtetek itt az üres színház-, illetve hangversenyterem-érzettel? – Minthogy az összes spórolt pénzünket fölemésztette a két lakás értéke közti árkülönbözet, kénytelenek voltunk saját ötleteink sajátkezű kivitelezésére hagyatkozni, s erre Balázs sziporkáiból bőven futotta is – folytatja a történetet Mari. – Első dolgunk volt, hogy a színekkel játszva tegyük hangulatossá, egyedivé új otthonunkat. Vettünk egy nagy vödör bordópiros festéket, és azzal újítottuk föl a lelakott parkettát. Aztán következtek a falak. A fehéren hagyott gyerekszoba kivételével mindenhol színváltozás következett be: a konyha napsárga, a nappali és a háló bordó lett. Balázs akkoriban a Madách Színház díszlettervezőjeként meghívta a kollégákat a szinte üres lakásba „lakásavatni”, s ők, mintegy ajándékként, felajánlották, hogy a régi, már nem játszó darabok meglévő és használható bútorait kölcsönbe-örökbe adják addig, amíg nem tudunk igazán kedvünkre valókat venni. – Munkahelyetek a színház, s ahova hazaérkeztek, a lakásotok is színház-ízű lett. Nem zavar benneteket, hogy minden nap színházból színházba érkeztek? – Sőt, kifejezetten büszke vagyok például arra, hogy a nappaliban lévő kanapét valamikor Márkus László koptatta az egyik Molnár Ferenc darab szereplőjeként – mondja Balázs. – De legbüszkébb talán a legutolsó „nagyberuházásunkra” vagyok, amely a Radnóti Színpadon valaha játszott Zűrzavaros éjszakák című darab színpadi portálja, amelyre a megsemmisítendő díszletek közt találtam az udvaron.
– Rutinból akadt meg a szemed rajta, hogy jó lesz ez még valamire? – Nem, teljesen célzatos elképzelés vezérelt. A három, egybenyíló szobából kettőt az előző tulajdonosok egybenyitottak, mi viszont már régóta terveztük, hogy visszaállítjuk ezek szeparáltságát. Különféle tervek születtek erre, de egyik sem tetszett igazán. Amikor megláttam ezt a méreteiben is mintha „ide szabták volna” díszletet, rögtön tudtam, hogy ez lesz az igazi. Kollégáimmal felújítottuk, rendbetettük, és így született meg az itt-ott ablakokkal nyitott, fából készült válaszfal. – Alig van beltéri ajtó a lakásban, ám az a néhány valóságos műalkotás. – Az ajtókon látható műalkotásokat Farkas Imre díszletfestő, szobrász barátom követte el egy-egy aktuális darab díszleteinek festése közben, megörökítve azok hangulat- és motívumvilágát.
– Feltűnően sok textíliát használtok, főként a falakat díszítve velük. – Szerintem a természetes alapanyagú, kézi szövésű textíl igazi otthonosságot teremt a legegyszerűbb lakásban is – mondja Mari. – Mindketten vonzódunk az effajta díszítéshez, különösen a keleti, egzotikus darabok varázsolnak el bennünket. Nemcsak maga a természetes alapanyag, hanem a kézimunka bájos esetlegessége és a pompázatos szín- és mintavilága is lenyűgöz bennünket. – Most, hogy megszületett a nappaliban és a dolgozó-hálóban a Balázs tervezte polcrendszer, szeparáltátok a nappali két egybenyitott szobáját a Zűrzavaros éjszakák színpadi portáljával, gondolom, lassan véget ért a tíz éve zajló berendezkedés folyamata. – Mire ez a riport megjelenik, remélem, a tervezett újabb átalakításnak is a végére érünk: elkészül a konyha és a mellette lévő, régi dolgozószoba, valamint a közlekedő összenyitásából a konyha-étkezőnk is. S ezután tartunk egy kis pihenőt. Talán…