Én még ilyen finom palacsintát nem ettem, mint itt, a Bakony közepén, szép maszatos gyerekek, háromhetes macskák, két mérhetetlenül hiú eb és folyton éhes hátaslovak társaságában.
A szereplőkhöz természetesen tartozik egy család, benne Anyával, aki rendszerint a dolgok megálmodója és kitalálója. Régóta gondolkozott már azon, hogy milyen jó is volna kitörni a városból – ha csak nyaranta is –, ki a vadonba, ám mégsem távol, ahol végre egy helyen elférnek kutyák, macskák, lovak, gyerekek és a nagymama. Tervéről sokat mesélt Apának, és elkezdték járni lakóhelyük, Veszprém környékét, mintha kirándulnának, közben jól megnéztek minden útjukba kerülő falut és házat. Lókúton is érdeklődtek egy söprögető asszonyságtól, tud-e eladó épületet, nem túl drágán.
Az évek óta lakatlan, közel százéves házat két ütemben újították fel, tetőt javítva, nyílászárókat cserélve, az elhanyagolt udvart kertté alakítva. Több szomszéd szörnyülködésére, a „bolond városiak” lekaparták a repedezett, rózsaszín külső vakolatot, és amikor alóla előbukkant a ház gyönyörű mészkő építőanyaga, a belső rétegeknek is nekiláttak. A lecsupaszított falakat újra fúgázták, és a lélegzethez jutott épület azonnal meghálálta az egész család munkáját: legszebben mutat messze a környéken, sőt azóta több követője is akadt e stílusváltásnak. A néhai gazdasági épületet akkor kapcsolták lakótérként a házhoz, mikor az első itt töltött nyár után a nagymama úgy döntött, hogy mindig is ilyen életre vágyott! Lazán maga mögött hagyva belvárosi évtizedeit, mozit és kávéházat, csúcsforgalmat és üzletközpontokat, véglegesen kiköltözött a lelassult időbe. Itt új ismerősökre, önzetlen, egymást segítő barátokra lelt, és annyi somlóit süthet unokáinak, amennyi beléjük fér. Az idén megtanult kaszálni – ahogy nevetve mondja: kuszálni – és a szomszéd Malvin nénitől ajándékba kapott lucernásban ő vág rendet a lovaknak. Közben a ház megnövekedett alapterületén – mintegy száz négyzetméteren – Erzsébet, a ház asszonya kezdte kialakítani az enteriőrök hangulatát. Végzett lakberendezőként, többféle lakásbelső tervezése után itt talált rá saját igazi stílusára, a vidéki lakberendezés műfajára. Elképzelése szerint készült a bontott téglából épített, önnön testmagasságukhoz szabott konyha, melybe a háztartási gépeket süllyesztették és az apróságokat tartó kosaraknak is helyet hagytak. Fenyőből ácsolt ajtói, polcai – mint minden famunka a házban – György, a férj – korábban profi színházi világosító – keze munkáját dicsérik, csakúgy mint a lovak fa istállója és a kerítések is.
Erzsébet meghagyta a három osztatú parasztház hagyományos elrendezését. Mint hajdanán, úgy ma is a család legfontosabb élettere a konyha, melyet hogy mindenki elférjen, étkezővel bővítettek ki. Világosra csiszolt faburkolataival, csíkos-kockás textíliáival, egyszerű vonalú étkezőbútorával és a kandallóval a skandináv vidék jegyeit hordozza – és egyáltalán nem idegen a miénktől. A néhai tisztaszobából varázslatos hangulatú nappali lett, ahol a rusztikus kőfalak elé téglából rakott, bordó huzatú ülőgarnitúra került. Mondanom sem kell, az utolsó párnáig saját kivitelezésben. Pár régi és mai, egyaránt természetes anyagból készített bútor, régi idők tárgyai és minap szedett virágcsokrok… mindezek ízléses kavalkádjából áll össze a szoba miliője. Ha választanom kellene, nekem a fiatalok istállóból átépített lakrésze lett a szívem csücske, ahol az eredeti gerendázat cseréjével nyert nagy belmagasságba – a gyerekek részére – galériát épített Józsi bá’, a szomszéd ácsmester. (Az ő keze alatt tanult bele a szakmába a ház ura.) Színes pachwork szöveteivel, terrakotta padlójával, durván meszelt falaival a hely leginkább az angolszász cottage enteriőrjeire hajaz, de van benne csipetnyi az amerikai countryból is – igazi nemzetköziség ez, egyetlen globális stílus, a hagyománytisztelet jóvoltából.
Látogatásom óta, bevallom, sokat gondolok a bájos birtokra és lakóira, akik mindahányan kincsekre leltek az ősi ház kövei között. Közelebb kerültek a természethez és egymáshoz, megtalálták saját békéjüket, belső értékeiket az állatok szeretetében, az otthonteremtésben, a mennyei palacsinták sütésében. Kell-e ennél több az életben?