Nem lakásnak berendezett hajó, nem vízre épített halászkunyhó, hanem egy 136 négyzetméteres alapterületű, minden kényelemmel ellátott, elegánsan berendezett, összkomfortos faház az, amelyet az alábbiakban bemutatunk. Talán mondanunk sem kell, hogy a tulajdonos, Csaba a szőke folyó szerelmese, s ennek a mindent elsöprő érzelemnek lett a „gyümölcse” a szinte egyedülálló építmény.
– Egyáltalán, hogyan jutott eszébe, hogy ilyen rendhagyó módon rendezkedjen be a vízen? – Mint vállalkozó gyorsan pörgő „mókuskerékben” élek, amelyből a legtökéletesebb kikapcsolódást a víz nyújtja. Persze nem akármilyen víz, hanem csakis a gyerekkorom óta a bűvöletében tartó szőke Tisza – mondja Csaba. – Hajón lakni, a kis terek miatt, túl kényelmetlen és banális lett volna. Másrészt az úszó ház nem ismeretlen előttem, hiszen a baráti-családi körben föllelhető volt egy ilyen jellegű, kezdetleges építmény, amely valójában az ötletet is sugallta. – Szóval megszületett az ötlet, aztán a megvalósítását szakembergárdára bízta, s magának már csak a kész ház kulcsát kellett átvennie. – Igaz, hogy nagyon elfoglalt vagyok, de azért végig kézben tartottam az építkezés és a berendezés menetét, mert érdekelt is, hogyan készül el egy közel 140 négyzetméteres úszó ház a Tisza egyik legcsöndesebb és legszebb árterén. Három remek szakemberrel valósítottam meg az elképzeléseimet. A ház eredetileg fúrótoronyként üzemelő, ponton-test acélszerkezete Delacasse Jenő hajómérnök-tervező tervei alapján készült, milliméterről milliméterre meghatározva a terhelhetőséget, hogy még véletlenül se mozduljon el a kész ház az abszolút vízszintestől. Az „alap” után Kiss Róbert építész tervezte meg magát a házat, amelyet elkészülte után úszóműként regisztrált az illetékes hatóság.
– Milyen elképzelések megvalósítását kérte az építésztől? – Elsősorban a tájolás volt fontos, hogy a ház főbb terei, mint a konyha, az étkező és főként a nappali – amilyen nagy felületen csak lehetséges – teljes arccal a víz, illetve a másik parton lévő természetvédelmi terület felé nézzen. Nem akartam én cifra vízi palotát, sokkal inkább jól működő, kényelmes, praktikus elrendezésű, egyszerű megjelenésű házat, amely télen-nyáron tökéletes kikapcsolódást nyújt. Ezért szakítottunk ki a 136 négyzetméter alapterületből 63 négyzetméternyit a nappalival egy terű étkező és konyha számára. Az utóbbiak nagy ablakfelülettel nyílnak a fantasztikus tiszai panorámára. Az összes többi helyiség, a gyerek- és vendégszoba, a szülői hálóval egybenyitott fürdőszoba és a nagy tárolóhelyiség, a vízi létre utalva hajóablakot kapott. További kérésem volt, hogy a ház tömbjének legyen olyan körbejárható „pereme”, amely a nappali-étkező-konyha előtt és mellett pihenőterasszá szélesül. Így aztán valóságos oszlopos tornác kerekedett a víz felőli oldalon. Az oszlopok tartotta tetőszerkezet remek védelmet nyújt az időjárás viszontagságaival szemben.
– Hogyan oldották meg a vízellátást és a fűtést? – A parton fúrt saját kútból kapjuk a vizet, amelyet télen a speciális fűtött vízvezeték biztosít zavartalanul. A fűtés pedig elektromos temperáló technikával működik. – Érdekes a berendezkedés: sehol egy modern, vagy könnyed bútor, inkább időtálló, klasszikus hangulatot sugárzó darabokat látni. – A berendezkedésben Sipos Béla belsőépítészre és Schanko Krisztina lakberendezőre hagyatkoztam. A legfontosabb kikötésem a maximális kényelemmel párosuló elegancia volt. Lényegében közösen válogattuk össze a bútorokat és alakítottuk ki az enteriőröket, s ennek során következetesen ragaszkodtam a természetes színekhez és anyagokhoz. Ezért alkalmaztunk a mennyezet kivételével faborítást minden helyiségben, s a színek tekintetében is megmaradtunk a természetes földszínek mellett. A házunk ugyanis nem csak küllemével, hanem azzal összhangban, a belső kialakításával is maximálisan alkalmazkodik természetes környezetéhez. Úgy érzem, hogy itt valóban a természet része vagyok, s ez mindennél jobban megnyugtat, pihentet.