Hagyományos, alföldi tanyát építtetett újjá egy vállalkozó szellemű, német házaspár, akik a magyar tanyavilág szépségét, romantikáját és a városban megszokott kényelmet egyaránt élvezni szerették volna. Nagy világjárók lévén, életük során a legtávolabbi népek különféle, igen eltérő kultúrájával ismerkedtek meg.
Ez a sokszínűség nyomja rá a bélyegét a házbelsőre, amely a német, a magyar és az argentin lakberendezési szokásokat vegyíti – a végeredmény pedig ez a sajátos hangulatú, kivételes atmoszférát sugárzó vidéki ház.
52393-67-334-d000042CAebbdffc28f98.jpg
52387-72-d000042CBee08508a912e.jpg 
52389-74-2-d000042CC4168160ad186.jpg A házaspár különös figyelmet fordított arra, hogy a tanya egykori formavilága, építészeti stílusa változatlanul megmaradjon. Ezért kívülről az épületek a több száz év alatt kialakult és jól bevált, helyi építészeti formákat követik. Semmiféle modern, helytől idegen forma vagy anyag nem teszi tönkre a harmonikus látványt, és a tökéletesen tájba simuló épületekből évszázados nyugalom, változatlanság érződik. A kerítést lebontották, és most – akárcsak régen – a beteg, csúnya fáktól megszabadított akácfacsoportok veszik körül az épületeket. Még arra is futotta az energiájukból, hogy megmentsék a pusztulásnak indult, öreg ecetfát, mely most is a kert gyönyörű dísze. Figyelmük, gondosságuk a legapróbb részletekre is kiterjedt, így a tanya közvetlen és távolabbi környezete az akácokkal, a nyírt gyeppel – szinte mesebeli, idillikus látvány. Az eredetileg nagyvárosban élő házaspár már régóta szeretett volna vidéki házat vásárolni. De hogy hol, azt sokáig fontolgatták. Argentínát találták leginkább vonzónak, de mivel nagyon messze van, ezért inkább Magyarország, a feleségnek legkedvesebb ország mellett döntöttek. Bár nekünk furcsának tűnik, úgy találták, a két ország között sok a hasonlóság. Argentína iránt érzett vonzalmuk azonban csak a belső berendezésben, a színek kiválasztásában nyilvánult meg.
52383-68-d000042CDd03091220f12.jpg 
52384-69-d000042CEcaefe6ec337c.jpg
52385-70-d000042CF44b821744872.jpg 
52386-71-d000042D032199dd7226b.jpg A hosszas keresgélés után kiválasztott tanya több lakó- és gazdasági épületből állt, melyek bár nem voltak romosak, alapos felújításra szorultak. A nádtető és a régi, vastag, fehérre meszelt falak azonban éppen olyanok voltak, amilyent a feleség elképzelt. Az előző lakó által végzett átépítési munkákkal nem voltak igazán elégedettek, ezért alapjában új elképzeléssel kezdtek az építkezésbe. Két különálló, kisebb ház összekötésével született meg az „új”, L-alaprajzú lakóépület, melynek egyik szárnyát korábban kukoricatárolónak, illetve kecskeólnak használták, másik szárnya pedig a cselédek lakhelye lehetett. A két szárny egyikében a magánszféra intimebb helyiségei – a háló, a fürdő és a dolgozószoba – kerültek, középen alakították ki a konyhát és étkezőt, a másik teljes szárnyat pedig a hatalmas nappali foglalja el. Az átgondolt, logikus alaprajz a feleség munkájának eredménye, ő volt az, aki az egész építkezést valójában irányította. A belső terek ugyancsak a feleség utasításai alapján készültek, de a berendezés, a bútorok, a textilek, a kiegészítők már a férj ízlését tükrözik. A feleség elképzeléseivel szemben, ő városiasabb, komfortosabb belsőt akart, és ez a „városias kényelem” tükröződik most a szobákban.
52388-74-1-d000042D1a17d0b1ecff9.jpg 
52390-75-d000042D22b9670a8fffc.jpg
52391-76-d000042D3663a3ac7c0f5.jpg 
52392-77-d000042D4f47b46d5844f.jpg A kívülről eredeti magyar parasztház belül egészen más hangulatú – és ez a kettősség különösen izgalmassá, érdekessé teszi. Sokféle stílus keveredése adja ezt a sajátos légkört: a német és magyar hagyományok mellett az argentin, illetve régi spanyol házak berendezése és színvilága uralkodik, a fehér, a vörös és a sötétbarna árnyalatok adják az alapszíneket. Berendezése gazdag, szinte buja: sötétre pácolt, klasszikus stílusú bútorok, vastag és puha, virágokkal díszített textilek, rengeteg könyv és virág tölti meg a nappalit. A bútorok nagyobb része külföldről, Spanyolországból, Németországból származik, itt csak kisebb kiegészítőket vettek. – Szeretem ezt az országot – mondta a feleség. – Szeretem a színét, az illatát, és a város után semmire nem vágyom jobban, mint a békés, nyugodt vidéki életre, ahol valóban otthon vagyok.
