Amolyan „költözős” típus Edit, aki öt-hatévente bukkan mindig újabb és újabb lakásokra. Legutóbbi otthonát barátságos country stílusban rendezte be, sok nyitott polccal, kedves tárgyai halmazával és uralkodó kék színekkel.
Új lakás, új stílus – milyen kézenfekvő, gondolhatnánk. Pedig Editnek először eszébe sem jutott a stílusváltás. Amikor felkérte a szegedi Háttér Design Műhelyt, hogy készítsék el az új ház berendezési tervét, ugyanolyan vidékies stílust kért tőlük, mint amilyenben addig lakott. Ők azonban két változatot terítettek elé, egy romantikust, a kívánalmak szerint, és egy funkcionálist, minimál stílusban, az épület sajátosságaihoz, no meg az aktuális trendhez alkalmazkodva. A férj rögtön az utóbbira voksolt, Edit pedig belemerült a külföldi és hazai szaklapok tanulmányozásába – s végül meggyőzte magát. A ház kétszintes, meglehetősen nagy és tágas. Az egybenyitott alsó részen található a konyha-étkező-nappali, az emeleten pedig a háló-, a vendég-, a háztartási- és természetesen a fürdőszoba. A földszint funkcióit lépcsőfoknyi szintkülönbségek tagolják, de az előnyös térelosztásnak köszönhetően valójában csak a nappalit és ebédlőt érzékeljük egy térnek. A feladat tehát adva volt: úgy kellett berendezni a lakást, hogy a különböző térrészek között teljes legyen a harmónia.
Mint ahogy az általában lenni szokott, itt is a konyhával kapcsolatban volt a legcéltudatosabb a háziasszony, s ebből adódik, hogy a konyhabútort is sikerült megtalálnia a leghamarabb. Az elegáns Scavolini konyhaszekrény sötétbarna kivitelben, acél fogantyúkkal és munkalappal, opálüveg ajtajú faliszekrényekkel került ide. Mivel a munkalapja is acél volt, kézenfekvőnek tűnt, hogy a mögötte lévő fal borításaként ugyanez az anyag folytatódjon. A főzőlap mögé azonban – szem előtt tartva a könnyű tisztíthatóságot – üveget tettek, de nem egyszerű sík lapot, hanem egy körülbelül egy centiméter mély „üvegdobozt”, amibe akváriumi kavicsot szórtak. Így egy nagyon mozgalmas, strukturált felület jött létre, ami természetes anyagánál fogva kissé lazítja is az acélos felületek hidegségét.
Sötétbarna, simavonalú bútorok kerültek a nappaliba és az étkezőbe is. A nappali mindentudó szekrényfala a minimál funkcionalitás gyöngyszeme: vitrin, könyvespolc, tévéállvány és tárolószekrény is egyben. Vele szemközt, a helyiség másik felében lévő étkezőben a puritán étkezőasztal ugyanilyen csokoládébarna színű, s a két szemközti fal antracit-szürkéje is azonos. Szükség is volt erre a két markáns végpontra, mert nélkülük könnyen „teremjellegűvé” válhatott volna a nagyméretű helyiség. A tér közepe felé haladva aztán egyre puhább és lágyabb formák és anyagok szelídítik az összhatást. A térelválasztóként középre merőlegesen beállított vajszínű bőrkanapé olyan kényelmesen terpeszkedik, hogy az már szinte illetlenségnek számít egy minimál stílusú lakásban. Kellemes ötlet – a „katalógus-hangulat” elkerülése érdekében –, hogy a bőrt textilkárpitozású fotelekkel párosították. A kiegészítők is mind a minimál szigorúságát oldják, így a padlóra terített, hurkosan szőtt gyapjúszőnyeg, a sárga-piros lámpák és a dísztárgyak. Az emeletre vezető lépcsősor akár a lakás „gyönge pontja” is lehetett volna, hiszen általában ez az a rész, amelyet talán a legnehezebb stílusban tartani, ám itt a „valahogy fel kéne jutni” praktikumán túl a lépcsősor is szerves része a lakásnak, s egyáltalán nem csak funkcionálisan! Itt ugyanis valami olyan konstruktív tisztaságú megoldás született, ami szinte térkompozícióvá avatja a lépcsőházat. A megjelenítés esztétikuma ráadásul nem öncélú: a lépcsővel szemben lévő tolóajtó a kazánt rejti, mellette a szekrénydoboz pedig egy gázcsövet. Edit rugalmasságának legékesebb bizonyítéka, hogy amikor megmutatták neki a hálószoba falának színtervét, nem ájult el. Merész – gondolta ugyan –, de miért ne?
A tervezéskor ugyanis azt kérte, hogy a hálószoba hangulata bensőséges legyen, ezért lett bordó és krémszínű a fal, és korall a gardróbszekrény. A falra festett óriási virágok pedig talán a távol-keleti művészet inspirációjából születtek, de a 60-as, 70-es évekre visszatekintő retrót is idézik. Mindenesetre a lágy ívű, hajlékony formák jótékonyan ellensúlyozzák a bútorok egyenes vonalú geometriáját. A fürdőszoba gyártott bútora ugyanolyan csokoládébarna színű, mint a nappalié, s ugyancsak jól kihasználható.
A mosdószekrény hosszú, egybefüggő pultja, valamint az alatta lévő polcok és fiókok megannyi pakoló-tároló lehetőséget nyújtanak. A fölöttük húzódó tükörfal érdekessége a variábilis alumínium sínrendszer, amire bármi bárhová akasztható, és ami egyébként az üzletberendezések világából érkezett a lakáskultúrába. – Nagyon jó érzés belépni ebbe a lakásba – mondja Edit. – Most érzem csak igazán, milyen nagy a különbség az előző és a mostani környezetem között. Ott szinte minden nyitott volt és színes, amit persze akkor szerettem, de egy idő után úgy éreztem, hogy elöntenek a tárgyak. Itt minden sima és rendezett, és ez nagyon megnyugtató.