Egy hangulatos kisvárosban nőtt fel, ám ősszel már Pesten kezdte meg egyetemi tanulmányait fiatal vendéglátónk. A két város távolsága elvileg nem zárta volna ki a napi ingázást hiszen édesanyja is ezt teszi a plusz elfoglaltságok miatt azonban mégis egy fővárosi lakás tűnt ideális megoldásnak. Nóra ugyanis az órái mellett több nyelvet tanul, és magas szinten balettozik.
Új otthonom kiválasztásának legfőbb szempontja az elhelyezkedése volt – meséli vendéglátónk. Biztonságos környéken, egy mostanában felkapott utca új társasházában találtuk meg ezt a harmincnyolc négyzetméteres lakást. A Belváros kellős közepén lakom, mindenhez közel. A ház valójában egy modern lakótelep, sötét folyosókról nyíló kislakásokkal. Sokat közülük befektetésnek vettek meg és sok a külföldi lakó. Sosem tudom, hogy magyarul, vagy angolul köszönjek-e, viszont a liftben alkalmanként lehetőségem nyílik a nyelvgyakorlásra. Persze ez nem egy klasszikus lakóközösség, igazából csak a szomszéd lányt ismerem. Igaz, én sem töltök itt sok időt, hétvégénként gyakran hazajárok, és biztos, hogy a nyarat sem fogom Pesten, a négy fal között tölteni. Számomra ez a lakás ideális tanulószoba: senki nem zavar, vagy korlátoz, nem szólnak bele, hogy mit eszem, kit hozok fel, vagy mikor alszom. Szerencsés vagyok, szerintem minden egyetemista hasonlóra vágyik.
mirol2-d0001049606b49d6168e8.jpg Az építkezés közben több lakásba is benéztem, így láttam, hogy helyesen döntöttem, amikor nem kértem belső elválasztó falakat. A tervek szerint ugyanis két szoba és önálló előszoba osztozott volna a nálam egyben hagyott téren. A berendezést illetően már nem voltam ilyen magabiztos, bár családom tagjai is aktívan beszálltak a tervezgetésbe. Végül úgy döntöttem, hogy a család barátaihoz, a Kind Büro Kft. lakberendezőihez fordulok. Elképzeléseimet Jeszenszky Ibolya és Kissné Varga Kata segített megvalósítani, akik rengeteg ötlettel, javaslattal álltak elő, de a döntést mindig rám bízták. Több adottsághoz is alkalmazkodnunk kellett, például az építtető határozta meg, melyik csempék közül választhatunk. Elsőnek tehát a konyhába és a fürdőszobába kerülő hidegburkolatot választottuk ki, a kínálatból ez a színösszeállítás tetszett a legjobban. A falra ugyan szívesen tetettem volna kisebb méretű lapokat, de hamar megbékéltem a helyzettel. Eredetileg fekete-fehér berendezést szerettem volna, padlizsánszínnel kiegészítve. Most ez a kedvencem, de a padlócsempéhez nem illett volna. Helyette a lakberendezőkkel együtt a vörös mellett döntöttünk, bár azt én eleinte túl merésznek találtam egy egész falfelületen. Azóta hozzászoktam, sőt, úgy érzem, határozottan jót tesz a szobának ez az „ütős” színfolt. Számomra a bútorok elhelyezése jelentette a legnagyobb nehézséget. A ruháim, és főleg a papírjaim miatt sok tárolóhelyre volt szükségem, de el akartam kerülni a zsúfoltság érzetét. Kevés, lehetőleg kisméretű bútorral rendezkedtünk be, az olasz kanapé az egyetlen testes darab. Az étkező- és a dohányzóasztal víztiszta üvegből készült, sőt üvegajtót kapott a gardrób és az ágyam is. A logikus helykihasználás jó példája mindkét bútor: a gardrób utolsó, tükörajtós eleme a konyha felé nyíló előszobaszekrényként üzemel, az ágy pedig lehajtható. Kényelmesen tudok így aludni, örökös ágyazás és bútortologatás nélkül. Praktikus, légies darab a forgatható tévéállvány is. Több bútorra nem is volt szükségem: főzni nem igazán szoktam – bár kompletten berendezett konyha áll rendelkezésemre -, a tanulásra pedig nekem a baletthoz szükséges nyújtás közben a szőnyeg a legalkalmasabb. Régóta vágytam egy ilyen, hosszú szőrű, puha szőnyegre. Ablakaim a tágas, ovális belső udvarra néznek, előttük egy hatalmas terasszal. Az ívelt házfal megnehezítette a függönyözést, mert a karnist is meg kellett hajlítani. Az izgalmas mintájú fényáteresztő függönyt egyedileg készíttettem, sötétítőre a redőny miatt nem volt szükség. Kíváncsian várom a jó időt, amikor majd birtokba vehetem a teraszt is. Egyenlőre csak szokom az önálló életet, de terveim szerint nem költözöm innen egyhamar tovább. Miért is tenném?
