Bár többnyire kopár még minden, sétálunk a kertben. A gyepben egy helyütt sziklatömb. Mellette kicsiny, lila foltok tűnnek fel. Egészen törékenyek. Sárga a közepük. Dideregnek, vacognak a reggeli hidegben. Mégis dacolnak és kinyitják szirmaikat. Hiszen valakinek kezdeni kell! Lassan odaérnek a napsugarak.
Ennyi a krókusz, nem több. Mint a kora tavasz. De micsoda élvezet április elején beszívni ezt a gyenge illatfelhőt! Mikor annyi hideg, havas hónap áll mögöttünk. Amilyen kicsi a krókusz, akkora hatása van! Valljuk be, júliusban észre sem vennénk a csöpp szirmokat! De már májusban, a vad orgonavirágzásban is elfelejtjük a kezdetet. Pedig ő a bajnok. Ő az első. Na jó, a pódiumra a hóvirágot is felengedjük… A krókuszok vagy sáfrányok mind apró termetű, hagymagumós évelők. Egy-egy hagymagumóból 1-3 virág fejlődik. A bibék rikítósárga színűek, festékanyagukat az élelmiszeriparban és a népi gyógyászatban is felhasználják. A krókuszok között számos európai és ázsiai faj akad, de hazánkban is előfordul vadon egy faj, a C. hungaricus, amely védett. növény. A különböző fajok széles magassági határok között a magashegységektől a tengerszintig fordulnak elő. Akad közöttük őszi virágzású is, ezeket augusztusban kell ültetni. A többi faj hagymagumói szeptemberben kerüljenek a földbe, 6-8 cm mélyre. Többségük szárazságtűrő, ezért sziklakertbe is kiválóan alkalmasak. Csoportosan ültessük őket, csak így mutatnak igazán. Jól társíthatók törpe íriszekkel, hóvirággal és korai, alacsony termetű tulipánokkal. Az őszi virágzásúak közül a sárga fajok a lila színű kikericcsel (Colchicum autumnale), a lilák pedig a sárga színű vetővirággal (Sternbergia lutea) alkotnak remek színfoltot szeptember végén a kertben.