Százötven éves házak között huszonegyedik századi, európai belváros. Műemlék homlokzatok mögött modern hangulatú belső terek. Ez jellemzi az addig elhanyagolt belvárosi lakást a felújítás után. A végeredményről a teljes képriportot a Lakáskultúra februári számában olvashatják.
Különleges dolog, ha a harmadik emeleten nyitunk be a nappalinkba, majd lerogyunk kedvenc nyugágyunkra a tetőteraszon, mely szám szerint az ötödik szint. Ráadásul a kettő közt lévő légtér is a miénk? Ez csak egy bavúros tervezésű és kivitelezésű, 150 négyzetméteres, háromszintes otthonban lehetséges, ahol a lakóterek a nyolc méter magas, felfelé kanyargó lépcső tengelye köré szerveződnek. Felújításra szoruló tető Ám a tágas, egybenyitott és átlátható helyiségek jóvoltából fel sem tűnik ez a belső megosztottság, sőt inkább izgalmas mozgalmasságot jelent. A szintek teljesen különböző arculatot mutatnak, ugyanakkor a különleges loft-hangulat minden szegletben egyformán érezhető. Kezdetben a lakásból csak a 90 négyzetméternyi alsó szint létezett, felette a kritikus állapotú padlástérrel és felújításra szoruló tetővel. A történetbe akkoriban kapcsolódott be a Lofthome cég két fiatal tulajdonosa, akik az említett lakást megvásárolva nehezen visszautasítható ajánlatot tettek a lakóknak: a padlástérért cserébe a ház megannyi baját orvosolják.Végül a vörös szőnyeges, 1884-ben épült polgári bérház tulajdonosának ma is itt élő unokája is elámult azon a változáson, ami – a legmodernebb anyagokkal és műszaki-építészeti technikákkal – újra a békebeli kondícióba hozta az épületet. További részletek a lakásról a Lakáskultúra februári számában.
