A pesti belváros egyik legpatinásabb részén, a Bazilika tőszomszédságában találtak lakást vendéglátóink sok évvel ezelőtt. Ám a sors úgy hozta, hogy el kellett adniuk, de mint mondták, a lelkük egy része ott maradt a régi építésű, polgári házbeli otthonukban.
Nem csoda, hogy a lakás sorsát figyelemmel kísérve az első adandó alkalommal visszavásárolták a közelmúltban. Az alaposan lelakott hajlék teljes körű felújításra szorult, s az előző lakásban lévő régi bútorokból is csak egyet-kettőt gondoltak átmenekíteni, mert modernebb hangvételű, ám időtálló környezet mellett döntöttek. S ez a színekre, formákra egyaránt vonatkozott. A feladatot Müller Mónika Enteriőr-csapatára testálták, mivel Mónikát, mint egykori iskolatársat, a háziasszony régóta ismeri. Az alábbiakban Mónika mesél a „hogyanokról”, „mikéntekről”, sorra véve a legsarkalatosabb pontokat. Lakást a lámpához – Amikor megkérdeztem Katit, hogy pontosabban milyen környezetet képzelt el, rámutatott a termetes, kerámiatestű asztali lámpára, mondván, olyat, amely illik e lámpa szín- és formavilágához – meséli Mónika. – A lámpatestnek egyébként gyönyörű bronzos, aranyos, bordós, terrakottás színei vannak ezüstös ernyővel megkoronázva, a formája pedig klasszikus és modern enteriőrben egyaránt megállja a helyét. Mivel az eredeti, évekkel ezelőtt már jól bejáratott funkciókon nem akart változtatni, csak a bútorok kiválasztása és elhelyezése maradt napirenden. Csíkos háttér – A nagy belmagasság és falfelületek miatt a nappali bútorozása nem volt egyszerű. A főfalat borító, általam tervezett, egyedi kivitelezésű, függesztett, lenyitható ajtajú szekrényelemeket úgy helyeztem el, hogy ne csak a falfelület magasságát, hanem a hosszát is megosszák. Ezért indítottam a nyújtott formájú elemeket három sorban, majd a falfelület közepe tájáról már csak eggyel folytatva fejeztem be. További hangsúlyt a két – diófurnéros és magasfényű szürke – színkombinációval adtam, az utóbbival fejezve be az „attrakciót”. Háttérként pedig hasonló színkombinációjú csíkos tapétával borítottam a falfelület mintegy háromnegyed részét. Így a nagyméretű falfelület látványát többszörösen is osztottam, s egyúttal dekoratívvá is tettem. Tüskés búra – A nappali klasszikus, barna, drapp, bézs, fehér kombinációjú falát és bútorzatát az élénk narancssárgához közelítő terrakotta ülőgarnitúrával, valamint a vele azonos méretű és formájú olívazöld párjával ellensúlyoztam glamouros díszpárnákkal, takarókkal. A kellemesen konszolidált enteriőrt a bolondos, „tüskés” burájú mennyezeti csillárral koronáztam meg. – A nappaliból nyíló hálószoba szintén nagy falfelületét az ágyvég bordós árnyalatához igazított, nagy virágmintás tapétával „csökkentettem”, amely egyúttal a dekoráció szerepét is betölti. Régi és új együtt – A konyhabútorok anyaga, valamint forma- és színvilága ismétli a nappalibeliét, noha az eredeti, duplaszárnyú ajtóval a két funkció elválasztható egymástól. A konyha pedig igen tágas, ezért itt kapott helyet az étkező. A térérzetre itt is ügyelni kellett, ezért a nagyméretű étkezőasztalhoz fém-plexi kombinációjú, áttetsző „testű” fotelszékeket párosítottam. Az étkező funkciót Kata egyik kedvencének, az art decós zsúr-tálalókocsi általam tervezett, mai változatával, a falra függesztett tálaló- és italszekrénnyel erősítettem, természetesen art deco stílusban. Az egymás alatt elhelyezett régi és új bútordarab izgalmas látványt nyújt. Mint vendéglátónk, Kata elmondta, nagyon jó „együttest” alkottak a régi iskolatárssal és csapatával a felújítás-berendezés során.
