A Kós Károly stílusában, mintegy száz évvel ezelőtt épült művésztelep hangulatát, különleges atmoszféráját az ott élő művészek azóta is őrzik, szinte „kihalásos” alapon öröklik egymástól a lakók. Vendéglátónk, az Egyesült Államokból hazatelepült Dús László festőművész például Szabó Iván szobrász után költözött be.
A gyerekkorát Zalában töltő festőművész Cleveland környékét is addig pásztázta, míg a zalai szelíd, békés tájat idéző hangulatra nem lelt. Valami hasonló fogta meg itt is, amikor a mintegy 105 négyzetméteres lakást meglátta. Pedig nem kis felújítást és némi átalakítást kellett megtervezni, irányítani ahhoz, hogy igazán otthonának érezze! De belevágott, s az eredmény magáért beszél. – A teljes körű felújítás mellett kisebb helyiségeket összevontam, mégpedig úgy, hogy néhány eredeti ajtót felújítottam és megváltoztattam a helyüket, így nagy tereket nyertem – mondja László. – A földszinten négy, egymásba nyíló helyiség keletkezett, legbelső a dolgozó, ezt követi a nappali, majd a konyha-étkező és végül a műterem, ahonnan lépcsősor vezet a galérián át a teraszra. – Csakhogy ez a felsorolás az itt látottakról szinte semmit sem árul el! Nem egyszerű felújítás, lakberendezés, inkább műalkotás. Nem csupán a festményeid, szobraid miatt, hanem amilyen tárgyakkal, bútorokkal körülveszed magad, ahogy azokat rendezed, elhelyezed. – Ez persze nem véletlen. Szeretem a szép és érdekes tárgyakat, bútorokat magam körül, akár régiek, akár újak, így aztán szenvedélyesen gyűjtöm is őket. Ezek sorába tartozik a ló, amely gyerekkoromat idézi, s már főiskolásként az egyik kedvenc rajztémám volt. Mesterem, Bernáth Aurél a legjobb ló-rajzolóként emlegetett. Az évek során keletkezett lógyűjteményben – persze csak másolatként – etruszk, kínai, bizánci, római eredetűek is akadnak, s a lakás minden pontján föllelhetők a fából, bronzból, kerámiából készült darabok. Mint látod, még az étkezőasztalt is ló „uralja”. – Ahogy elnézem, a bútorok is válogatott darabok. Gondolom, a praktikum mellett vagy előtt, a formaviláguk döntött sorsukról, hogy nálad „laknak” vagy sem. – Nagy hangsúlyt fektetek a kényelmes, jól használható bútorokra. Meggyőződésem szerint az igazán értékes dizájnbútor teljesíti is ezt az igényt, mint erről a Le Corbusier-szék vagy a Bauhaus mesterének, Breuer Marcellnek csővázas karosszéke, amely később Wassily néven híresült el, is tanúskodik. Ezek sorába tartozik a kanapé és a Svédországból származó pihenőfotelom is. Az asztalok szintén kedvenc darabok. – Miért épp fekete-fehér a lakást uraló színvilág? – A legletisztultabb színpár, amelyet a rajzaimon, grafikáimon is a legszívesebben használok. A lakásban pedig azért ragaszkodom hozzájuk, mert a tárgyaimnak, gyűjteményeimnek remek hátteret adnak. Jobban tudok bennük gyönyörködni. Mert az embernek nem csupán azért van lakása, hogy jól lakjon, hanem szeressen is lakni benne.
