Szeged egyik legromantikusabb részén, a Holt-Maros partján találtak családi házat vendéglátóink és már az első pillanatban felmérték, hogy a ház alapos átalakítás, felújítás, bővítés után válik majd igazi otthonukká.
A külső-belső, teljes körű tervezéssel régi ismerősüket, Kiss Edit lakberendezőt bízták meg, annak tudatában, hogy elképzeléseikkel leginkább ő tud azonosulni. Ismerve munkáit, tudták, hogy erőssége a polgári jellegű, időtálló „mediterrán stílus” – olasz bútorokkal, franciás eleganciával fűszerezve. És a háziak épp ilyesmire vágytak. – Az épületet a főfalakig bontattuk le, hogy nagyobb belmagasságot és beépíthető tetőteret nyerjünk, valamint a kertből lecsípett, huszonöt négyzetméternyi télikerttel, alatta borospincével bővítettük a meglévő alapterületet – meséli Edit. Mindeközben a belső – eredetileg a funkciók szerint aprózott – teret egyesítettük, így, a szeparált dolgozó kivételével, együvé tartozik az előtér, a nappali, az étkező és a konyha. A beépített tetőtérbe vezető, viszonylag széles lépcsősort pedig a nappali-étkező „határától” indítottam, és kecses ívű térelem formát adva mintegy lekerekítettem vele a teret. A tetőtérbe került a két gyerekszoba, a szülői háló és a fürdőszoba. – Szembeötlő, hogy az épület jellegzetes mediterrán színvilága mellett az ajtókat, ablakokat faspaletta árnyékolja, amely szintén a délszaki építészet egyik sajátossága. Ezzel mintegy előkészítetted a benti látnivalókat is? – Ha a lakást belülről a „mediterrán íz” hatja át, akkor az jelenjen meg valamilyen jellegzetes utalással a külsőn is, s ezzel a megrendelők is egyetértettek. Számomra az egyik jellegzetes színvilág a vörös-terrakotta, amilyen a ház fala, valamint a víz színét idéző, türkiz-kékeszöld árnyalat, amelyet a spaletták viselnek. A földszinten – a megrendelőkkel egyeztetve – három-négy meghatározó árnyalatot használtam a terek összekötésére. A nappali terét napsárga falak és dekorfüggönyök jellemzik, azonos árnyalatú kárpittal bevont ülőgarnitúrával, az alá pedig hasonló szőnyeg került. A főfalon pompeji vörös-napsárga csíkos tapétával jeleztem, hogy a nappalit követő ebédlőben már a pompeji vörös dominál a falon, a dekorfüggönyön, a „székruhákon”, s csak az utóbbin jelenik meg ismét a narancs árnyalat. Központban áll az ebédlőasztal és a tálaló sötét cseresznyéje, amelyet a saját tervezésű konyhabútor korpusza ismétel, a lazúros frontfelület pedig a krémszínt hozza vissza. Az utóbbinak – mintegy zárásként – ismét a pompeji vörös falszín ad hátteret. – Kiss Edit lakberendező barátunk tökéletesen ráhangolódott elképzeléseinkre – kapcsolódnak a beszélgetésbe a háziak. – Sikerült olyan időtálló, otthonosan meleg, szellős terű lakást teremtenie, amelyet kevés, de minőségi bútorral rendezett be.
