A Bauhaus a 20. század első felének legjelentősebb művészeti intézménye, melynek célja az alkotóművészet teljes megújítása volt. Az iskolát Walter Gropius alapította 1919-ben Weimarban, avval a célkitűzéssel, hogy egy új alkotói magatartást hozzon létre, melynek eredményeként a művészet és ipar, a művészet és technika közötti szakadékot kívánta áthidalni.
Gropius a funkció és forma egy letisztultabb kapcsolatát ismerte fel, melyben a hangsúly az anyagok ismeretében és az azokban rejlő lehetőségek megvalósításán volt. Modern, újítani vágyó stílusirányzatot indított el, amely hanyagolta a felesleges díszítéseket, a funkciómentes formákat és a letisztultságra törekedett, mindemellett pedig kezdeményezte a művészet és a tömeggyártásra alkalmas technika összekapcsolását.
A Bauhaus, széleslátókörű alkotóművészeinek munkája által az iparművészet és építészet minden ágában egységet teremtett. Ezt az egységes stílust az 1923-ban rendezett weimari kiállításon mutaták be, a kiállításra felépített Am Horn „kísérleti” ház berendezésében ahol már a gépipari technikát kifejező tárgyi környezet is megjelent.
Ebben az időben olyan nagynevű mesterek tanítottak az iskolában, mint Johannes Itten, a színdinamika egyik megalapozója, az amerikai Lyonel Feininger, a szobrász Gerhard Marcks, majd Paul Klee, Oskar Schlemmer, Adolf Meyer, majd Vaszilij Kandinszkij és Moholy-Nagy László, a magyar fotóművész, így a festőművészettől a textiltervezésen át a fotóművészetig minden művészeti ág helyt kapott az egységes szemléletben. A későbbiekben Dessauba költözött át az iskola, majd 1930. és 1933. között Mies van der Rohe vezetése alatt a Bauhaus képzési szelleme határozottan az építészoktatás felé tolódott. Az építészképzést megreformálták és az építészetet művészetként értékelték, amelynek fő kérdései a tér, az arányok és az anyag. Ezt képviselte mintaháza is, amelyet a Bauhaus 1931. évi kiállítására tervezett.
Ezen a tárlaton a klasszikusan Bauhaus-szellemű építészek, köztük Josef Albers üvegfestő, vagy a magyar származású Breuer Marcell építész és formatervező jellegzetes kislakás-terveket állított ki, míg Mies terve az exkluzív lakásépítés kielégítését célozta. A Bauhaus képviselői szembekerülvén a náci Németország elveivel az Egyesült Államokban folytatták munkáikat. Stílusuk annyira népszerűvé vált, hogy nemcsak lakóházak, de iskolák, hivatalok, és irodák is épültek e stílusban.
A formatervezők munkáikban szintén a letisztult irányvonalat követték. A Bauhaus enteriőr jellemzői a nagy terek alkalmazása és az egyszerű formavilág, az óriás üvegablakok és az építészeti struktúra láttatása. A fém, üveg, kő, tégla használata. A bútor- és tárgytervezésben szintén a funkcionalizmus volt a vezérelv, az általuk tervezett tárgyak még manapság is modernnek tűnnek, és neves külföldi gyártók jelenleg is gyártják, forgalmazzák. Egy-egy ilyen tárgy a lakásban nem csupán egy bútor, de tisztelet a design alkotóművészete előtt. A mai napig kedvelt épületek és bútorok tervezői többek között Breuer Marcell, Frank Lloyd Wright, Le Corbusier, Alvar Aalto. Ennek a stílusnak elveit követte a szintén nagy hatású minimál.
