A mintegy 65 négyzetméternyi alapterületű lakásban élő vendéglátóink már egy ideje kacérkodtak a gondolattal, hogy főváros közeli, kertes családi házat vesznek, afféle nyaralót, ahova bármikor „kimenekülhetnek” a kőrengetegből.
– Nagyon megtetszett ez a falu, ráadásul elfogadható áron vehettük meg a kiszemelt házat, amely szinte valamennyi szempontunknak megfelelt. Nevezetesen, hogy a faluban van, és hasonló, régi házak veszik körül, olyanok, amelyeket egyhamar nem bontanak le, hogy a helyükre faluidegen, emeletes házakat építsenek. Szép, nagy kert tartozik hozzá, s a házunkkal szemben, az út másik oldalát pedig nem házak, hanem egy gyönyörű kert szegélyezi. Eredetileg csak nyaralóra gondoltunk, de végül télen is lakható, mindennel felszerelt ház lett belőle. A vályogból készült épületet az elmúlt évtizedekben többször is átalakították az épp aktuális tulajdonosok, de szerencsére a lényeges jegyek, mint a ház hosszát végigkísérő veranda, az eredeti tetőszerkezet és a vályogfalak megmaradtak. Építész barátunk, Zsoldos Zoltán segítségével sikerült megvalósítani az elképzeléseinket. Fontos volt, hogy legyen benne egy nagy tér, ahol vendégül láthatjuk a családot, a barátainkat, és legyen legalább két háló- és két fürdőszoba is. Az eredeti alapterületet úgy osztottuk föl e funkciók között, hogy a két hálószoba egyikét már csak az épület végéhez illesztett, téglából épített „toldalékban” tudtuk elhelyezni. Ezzel együtt végül is 100 négyzetméteres családi házunk lett.
– Az eredetileg egy méter széles tornácot két méter szélesre dupláztuk, hogy ott is kényelmesen elférjünk. Ennek az lett az ára, hogy az eredeti, hagyományos tető szép hajlásszögében némi „törés” keletkezett, de az eredmény megéri. Olyan remek tornácunk lett, ahol nemcsak mi tanyázunk szívesen, hanem a virágaink, régi bútoraink, kedvenc tárgyaink is megtalálták az őket megillető helyüket. Természetesen megőriztük a mintegy tíz négyzetméternyi nyári konyha épületét is, amely a legifjabbak, azaz a fiúnk és barátainak a „szállodája” lett, ha éppen itt alszanak. A faltól falig dobogóval bélelt helyiségben kényelmesen elfér négy matrac is. A falu szinte minden régi építésű házához tartozik egy-egy kisebb-nagyobb borospince, így a miénkhez is, amelyet szintén megtartottunk és felújítottunk. Remek „hűtőszekrény” a kánikulai időszakban. A pincedombnak is megvan a funkciója, mivel „házőrző” kutyánk, Lili kisajátította, mert onnan mindent szemmel tud tartani. – Ragaszkodva a ház eredeti jellegéhez, meglehetősen sok, ám szívesen vállalt kompromisszumra is kényszerültünk a berendezéskor, ugyanis a virsliformát elég nehéz lakályosan bebútorozni. Főként lomtalanításból származó vagy lepukkant állapotban vásárolt és egy ügyes bútorasztalos által felújított, régi bútorokkal, valamint a vele együtt tervezett, egyedi kivitelezésűekkel rendeztük be a helyiségeket. Igyekszünk megmenteni minden, még használható régi darabot. Például a dédnagymama ágytakarójából függöny lett a „tisztaszobában”, a nagybácsitól örökölt fotelokat áthúzattuk és az IKEA kanapéval, szőnyeggel egész jól megférnek. Mindez a pénztárcakímélés része is egyúttal, amely általában jellemzi új otthonunk felújítását, átalakítását, berendezését. – Nagyon szeretjük a hatalmas kertünket, amelyben mindössze egyetlen diófa trónolt, minden mást, közel 120 fát, bokrot, futónövényt mi ültettünk. Soha nem gondoltuk, hogy ennyi pénzt tud elnyelni egy kert, és még mindig üresnek tűnik. Itt egy kicsit nehezebb a takarékoskodás…
