Az uszoda helyén lakásbővítés

Azt mondják, puding próbája az evés, ám lakásvásárláskor ritkán van alkalma a vevőnek komolyabban kipróbálni leendő otthonát, mielőtt aláírná a szerződést. Vendéglátónk, Farkas Borbála textiltervező iparművész szerencsésebb helyzetben volt, hiszen három évig bérelte szentendrei házát, mielőtt megvásárolta volna, így pontosan tudta, mibe vágja a fejszéjét. Ha az ember beköltözik egy házba, lassan, apránként kitapasztalja annak minden előnyét és hátrányát. Ám legtöbbször mire rádöbbenünk a hibákra, kényelmetlenségekre, hogy mi lehetne jobb vagy praktikusabb, nos, addigra általában már késő. Mikor végre berendezkedünk, nem fogjuk újra romba dönteni keservesen létrehozott otthonunkat. Boriék ellenben pontosan ezt csinálták. Megtehették, hiszen a kétszintes háznak évekig csupán bérlői voltak, s amikor alkalmuk nyílt a megvételére, már kész tervekkel állhattak neki a felújításnak. Elsőként a közvetlenül a nappaliból nyíló belső uszodát számolták fel, amely bár egy ideig jó szórakozást biztosított a gyerekeknek, amíg kisebbek voltak, most, hogy a lányok is felnőttek, szinte soha nem használták. Nem kis vállalkozás volt a jókora medencét feltölteni, ám megérte, hiszen a helyén egy tágas háló, egy nagy fürdőszoba és egy minden holmit elnyelő gardróbszoba alakult ki, a szülők pedig leköltöztek a földszintre, megoldva így a generációk diszkrét szeparálását is. Az uszodatér felszámolása előnnyel járt a nappali berendezése szempontjából is, hiszen a korábbi kétméteres teraszajtót kibontották, helyette pedig egy jóval kisebb, rizspapír-betétes, könnyű tolóajtót tettek be. Így jóval nagyobb falfelületet nyertek a kanapéval szemközti oldalon, ahová a háziasszony gipszkarton polcrendszert tervezett megvilágított falfülkékkel és tévéállvánnyal kiegészítve. Gipszkarton párkány épült a hófehér, modern kétszemélyes kanapé mögé is. Rajta üvegekben piros szárazvirágcsokrok sorakoznak kedvesen kiegészítve a főfalat díszítő festményt, mely a lakás összes többi képével együtt Bori édesanyja, Rákossy Anikó munkája. A művész tulajdonos sokszínűségét jelzi maga az ülőgarnitúra összeállítása is, hiszen a világos kanapé mellé Bori két könnyed, hálós, fekete, karfa nélküli széket és egy ugyancsak fekete, bőr pihenő-fekvőfotelt társított. A modern darabokat a nagymamától örökölt, piros hímzéses párna teszi igazán eredetivé, és remekül kiegészítik a látványt a vidám, tarka, kézzel szőtt kilim szőnyegek. Megszabadultak az egész lakáson végigfutó hideg, szürke kerámia padlólapoktól és a hivalkodó, csillogó rézkorlátoktól is, amelyek egyáltalán nem passzoltak a család ízlésvilágához. Helyette a szobákba világos tölgy színű laminált, illetve a lépcsőre faburkolat került. Mivel a galériás, kétszintes házban meghatározó látványelem a lépcsőkorlát is, nem volt mindegy, milyet választanak helyette. Az eredeti elképzelés szerint üvegből készült volna, ám mivel az túl drágának tűnt, inkább fakeretes, acélsodronnyal könnyedebbé tett megoldás mellett döntöttek. Kicserélték a konyha teljes berendezését is, a régi, fekete gránit munkalapos bútor ugyanis sehogy sem illett az enteriőrbe. Helyette az IKEA-ban talált, lécezett fehér ajtós, osztott üvegbetétes felső elemekkel kombinált, fapultos összeállításra szavaztak. A térbe forduló főző(fél)sziget egyben térelválasztó is, a szomszédos, nagy belmagasságú étkező felőli oldalán is szekrényekkel ellátva, így a tálaló funkcióját is betölti. Az új bútor sokkal jobban harmonizál a szomszédos étkező látványát meghatározó, meglévő, zöld kárpitos, kerek háttámlás székekhez, illetve a házzal együtt kapott szép, fehér cserépkályhához is. A lépcső alatti zugban megbújó kályha egyébként a ház szíve is egyben, sutján, ha éppen nincs begyújtva, képek, virágok, dísztárgyak sorakoznak. Ahogy kiállító felületként szolgál az étkezőt a társalgótól szeparáló, klinkertégla borítású parapetfal is, melyen a fő helyet Bori szobrászművész édesapjának, Farkas Ádámnak szobra foglalja el. A napsütötte hálószobában kellemes eklektikában vegyülnek modern és régi darabok, sajátos, egyedi ízt kölcsönözve a térnek. A sötét, modern, minimál komód remekül megfér a szép, antik blondelkeretes velencei tükörrel, az egyszerű, fehér laminált könyvespolcok, bútorok a klasszikus csillárral, a modern festményekkel és persze a háziasszony saját tervezésű textiljeivel. Szinte a szivárvány minden színe megjelenik a patchwork technikával készült ágytakaróhoz készült díszpárnákon, akárcsak a fürdőszoba mosdó feletti falába applikált üvegtéglabetét kockáin. Vagy nyolc különböző árnyalatú üvegtéglát válogattak össze, melyek véletlenszerű összevisszaságban kerültek egymás mellé. Így nem csupán a hallszerű, saját ablak nélküli közlekedő-gardróbba jut be természetes fény, de maga az üvegtéglasáv egyfajta vidám képzőművészeti alkotásnak, üvegfestménynek hat izgalmas fényjátékot létrehozva. A fürdőszoba a lehető legegyszerűbb, modern és egyedi is egyszerre, a fehér csempével burkolt ytong mosdópultnak és a grafitszürke padlólapnak köszönhetően. A vidám csíkos szőnyeg, a fonott kosarak, az ezüstkeretes tükör és a kedves, főként piros kiegészítők azonban egészen különleges atmoszférát teremtenek a puritán, letisztult térben. Hogy mitől válik egy ház tökéletes és szerethető otthonná? A választ sokan keresik, de kevesen találják meg. Segít persze a tapasztalás, ha előre tudjuk, min kell változtatni és mit megtartani, és szükség van magabiztos ízlésre, vállalkozó szellemre és képzelőerőre is. De ami a legfontosabb, az meglátni a különböző korú, formavilágú tárgyakban az összekötő kapcsot, a harmóniát, amely egységes hangulatú és különleges, saját stílusú enteriőrré kovácsolja össze őket. Lakáskultúra 2011. május