Összemosódott külső és belső terek különleges kapcsolatban.
A japán nagyvárosok nem a hatalmas telkekről híresek, ennek köszönhetően rengeteg remek építészeti ötlettel kell előállni ahhoz, hogy kis helyen is kényelmes otthont lehessen kialakítani. Külön nehezítő körülmény azonban, ha a telek előnytelen fekvésű vagy szabálytalan formájú, ahogy az ennek a Tokio környékén lévő háznak az esetében is adott volt. Az alig 100 négyzetméteres telek alakja így eleve meghatározta, hogy a kívülről egyébként viszonylag jellegtelen kockaháznak tűnő otthon két épületének alapja is szabálytalan formájú legyen; ezek után az összefonódás már szinte magától alakult a keze nyomán az emelettel és tetőtérrel is megtoldott, összesen 70 négyzetméter lakótérrel rendelkező házban. A földszinten a két épületrész közötti keskeny átjáróból nyílik az úgynevezett külső szoba, amely a biciklitárolót és a műhelyt köti össze, de a középen futó kis nyitott „sikátorból” be lehet jutni a lakóépület nappalijába is. A fedetlen külső szoba fölött az első szinten helyet kapott egy függőágyas kis terasz és egy virágoskert, a másik épületrészben ezen a szinten helyezkednek el a hálószobák és egyéb privát helyiségek. A legfelső szinten a külső szobás épületrész tetejére tetőterasz készült, a másik házrész itt rendes tető kapott. A vélhető szűkösség ellenére minden szint és minden szoba meglehetősen világos lett, mivel a jól átgondoltan elhelyezett ablakok nem csupán a fényt engedik be keresztül-kasul a házon, de egyúttal optikailag egybe is nyitják a tereket, így elmosódnak a határok az egyes szobák, valamint a kint és bent között.
