Ellentétek teremtő vonzásában

Fény-árnyék, hideg-meleg, régi és új? Jin és jang. Ennek a lakásnak szinte minden szegletét az antik és a modern ellentétére építettem. A ház külső megjelenésében a mai építészeti design különleges képviselője. Kívül színes, belül grafitszürke. A lakásbelső itt úgy tűnik, mintha követné az építész érzésvilágát oly módon, hogy a teljesen modern külsőt szinte antik enteriőrbelsővel hoztam össze. A lakás berendezését illetően nem volt szándékom igazodni a ház külső megjelenéséhez, ez talán csak véletlen ráérzés. Inkább az ellentétek vonzása kerített hatalmába, amikor a meglévő, régi bútorok mellé kiválasztottam a sima vonalú kanapét vagy a fekete üveglapú, design dohányzóasztalt. A lakás teljes hosszában az utcafronton végig üvegfalat tervezett az építész minden lakásnál. Csak a válaszfalak téglafalak. Ezért nagyon kevés jól rendezhető falfelület állt rendelkezésre. Ezeket kellett maximálisan kihasználnom. A nappali egy térben lett kialakítva a konyhával és az étkezővel, ahogy az a mai lakásoknál általában jellemző. A lakásokon belül egyetlen, szabadon álló tartópillér fut végig az épületben a földszinttől a legfelső emeletig. Ez az oszlop itt pontosan az étkező és a nappali metszésvonalában helyezkedik el, ami szépen elválasztja egymástól a két helyiséget a térben. Ezért nem kellett külön elválasztó pultot beépíteni a konyha és étkező közé. A magasfényű, törtfehér, kör alakú étkezőasztal mellett szépen érvényesülnek a nádazott hátú, fekete műbőrrel bevont, barokk vonalú székek. Mindezt egységbe foglalja mintegy háttérként az ugyancsak fekete-barna színkombinációjú konyhabútor. Az inox konyhagépek és bútor felső vonalában elhelyezett ezüstszínű, régi, szép tárgyak valahol összecsengenek. A sötétszürke tapétát elválasztásként használtam a fehéren hagyott nappali falainak kontrasztjaként. A nappali fehér, egyszerű könyvespolca egy másik háttere a dán kanapénak és bécsi barokk foteleknek, amelyeket újjáélesztettem a mélybarna és a kékes alapon barna levélmintás kárpitozással. A neobarokk, már meglévő kisasztalkák kiegészítőként szolgálnak. A neoreneszánsz „kincsesláda” jól zárja le a kanapé nyitott oldalát és egyben elválasztja az előteret a nappalitól. Az előtérnél ugyancsak a szürke tapétát alkalmaztam, ami szinte azonos tónusú az előtér és a konyha járólap burkolatának szürkéjével. Így színben és a burkolat anyagában választódnak el a terek egymástól. A lakás 70 négyzetméteres, amihez képest elég sok bútort kellett elhelyeznem, mert a már meglévő bútoraihoz ragaszkodott a tulajdonos. A szép, régi stílbútorok kiegészítőjeként hoztam a képbe azokat a design darabokat, amelyek mellett a régiségek még jobban érvényesülnek. A régiek mellett pedig a sima vonalú darabok tűnnek ki egyszerűségükkel. Ezek azok az ellentétpárok, amelyeknek az egyensúlyát úgy kellett megtalálnom, hogy egyik irányba se boruljon fel az összhatás. A pici dolgozószoba mindössze hét négyzetméteres. A fehér, 180 cm hosszú írópultot egy ugyancsak meglévő lerakó, négyajtós szekrénykéből alakíttattam át. A számítógép alá a régi hálószobából mentettem át a piros kisasztalt. A hálószoba minden bútora már megvolt. Itt csak új elhelyezést nyertek, de a főfalon itt is a szürke tapétával festettem alá a szépséges faliszőnyeget, a bordó ágyfejet és az ónémet kisasztalt a felette lévő, régi, szárnyas tükörrel. Függönyt csak az íves nappaliban tettünk fel. A hálóban, a dolgozóban és a konyha-étkező üvegfalainál mindenütt a fémes szürke reluxa redőnyök mozgatják a fényt. A fürdőszobák egyszerűek. Mindössze az ugyancsak már meglévő, szép vonalú tükrökkel tettem őket elegánsabbá. A szobák előtt végigfutó gardróbfolyosó végét az aranykeretes barokk tükörrel zártam le, amit még jobban kiemel a teljesen sima, fehér, ruhás szekrénysor. Jin és jang megtette a magáét, csak követnem kellett azt az érzést, amit sugalltak nekem. Lakáskultúra, 2011. március