Melengető munka

Kissé elbizonytalanodik a látogató Árki Bernadette otthonába lépve. Lakályos műhelybe vagy munkahelynek álcázott lakásba érkeztünk? Már az előszobában berendezett házi galéria polcairól ránk zúdul a látvány, ahol a dobozolásra váró legújabb kollekció darabjai mellett megannyi színpompás díszüveg sorakozik, színek, formák, funkciók szerint csoportosítva. De ebben a barátságos lakásban nem pusztán csak díszek a színes-törékeny csodák. Kezet mosni az íves fürdőszobai szekrényre illesztett szépséges üvegmosdóban lehet, mely fölött kék halrajok függenek alá a lámpaburáról, s az ebédet Betti víztiszta üvegtányérjaiból esszük. Mellé a salátát egy lávavörösben izzó, kitörő vulkánra hasonlító, különleges „rogyasztott” üvegtálból szedi a háziasszony. A színes ólomüveg lámpák fényénél jólesik az ejtőzés a kanapé párnái közt, miközben a háttérben üvegórák ketyegik a gyorsan múló délutánt. A kamasz lányok íróasztalán – melyet most mamájuk birtokol – új virágmintákkal kísérletezik az állandó megújulásra kész háziasszony-művésznő, de a lakás összes asztala is alkalmi műhelyként funkcionál, bármikor. A kávét már a fedett teraszon isszuk, ahol még ki sem hűlt a sarokban álló elektromos kemence, de a muskátlik és begóniák között már a következő kísérleti darabok sorakoznak a kiégetésre. Engem közben rabul ejt a fodros szélű gyümölcstál, melyet mintha egy óriási virágsziromból hajtogatott volna az alkotója. Hihetetlen, hogy mintája és színe még síküveg formájában – szinte vaktában – születik és motívumait szabad kézzel rajzolja Betti. A bennfoglaló formát megmintázza jó előre, s ezek után a hőre bízza a tárgy születését. Innentől csupa rejtély az, ami a 800 fokig és akár hat óráig terjedő folyamatban kialakul. Azaz valóságos üvegszobrászat, ahogy a váltakozó forróságban a színek megálmodott harmóniája végül összeáll, ahogy a szecessziós, reneszánsz, impresszionista utánérzésű minták pontosan a helyükre olvadnak az izgalmas, érdes felületeken, és az ívek, fodrok, szirmok körvonalai tökéletesen egymáshoz idomulnak, fuzionálnak. Több évtized személyes tapasztalata rejlik e misztikus rogyasztott technikában, melyről még keveset tudott a hazai szakma, mikor Betti belefogott a kísérletezésbe. De benne rejlik a bátor útkeresés, a gyermeki kíváncsiság, egy végtelenül kreatív „szubjektív utazás” is. A fafaragást is művelő apa műhelyében a folyton rajzoló-farigcsáló, szobrásznak készülő céltudatos kislány, a színekbe szerelmes gobelin szakos művészeti gimnazista, a szenvedélyesen festő textil szakos iparművészeti főiskolás lány, a kismamaként festménykiállításait rendező fiatal nő, a világban nyitott szemmel járó, új utakat és technikákat kereső művész? – Amit a fejembe veszek, nem megy ki az onnan? – nevet Betti a kérdésemre, hogy miként lett mégis „üveges”. Talán a festészet színei, a szövött textilek struktúrái, a hőn áhított szobrászat formavilága miatt kezdte keresni az új kifejezési formát, melyben benne foglaltatik mindez. Rengeteg művészi tapasztalattal, technikai tudással szerezte meg az üveg barátságát, s azóta is e titkos anyag vonzásában él. Az első megmunkált üveg óta kölcsönös és amolyan „mindent túlélő” kapcsolat van köztük, hisz műhelyének legszebb tárgyait épp legnehezebb korszakaiban tervezte, a legmelegebb színű és legfinomabb formájú darabok a mélyen magányos alkotómunkában születtek. Ma már a világ sok országába, galériáknak, belsőépítészeknek, visszatérő gyűjtőknek és megrendelőknek szállít a Dunakeszin működő üvegműhely, s a külföldi designbörzéken bámészkodókból mára keresett kiállítókká léptek elő. Ám az egyedileg tervezett darabok mindegyike Betti keze alól, a konyhaasztal mellől vagy a terasz virágai közül kerül ki. Privát kis kézműves manufaktúra, sajátos alkotói világ e lak, ahol jó élni és jó dolgozni. Szép tárgyak és finom sütemények készülnek ugyanazon lendülettel, s a két alkotás szerencsésen egyesül az ebédlőasztalon. És milyen melengető is az, mikor minden szürke hétköznapot a saját, színesre festett üvegeinken keresztül szemlélhetünk. Lakáskultúra 2010. december