Kinek mit jelent hazánk, saját népünk kultúrája?
A nagyi házi lekvárja, a dédapa karosszéke, egy jófajta kisüsti, a 6:3 szám, egy meghitt vagy éppen harsány baráti csevej egy házmester vagy kisfröccs mellett, ha felcsendül egy magyar nóta dallama vagy megpillantjuk gyermekkorunk egy-egy jelképét, szimbólumát, emlékét. Mindenkinek másképp, de ugyanazt juttatják eszébe: itthon vagyok. A PortH Városi Csárda célja új és különleges képet festeni az idelátogatóknak a magyar kultúráról, rólunk. Gyermekkori emlékeink pavlovi reflexként keltik itt az azonnali otthonosságérzetet bennünk: Erős Pista, Édes Anna, az Aranyfácán, vagy akár a gémeskutak is képesek itt enteriőr-elemmé alakulni. A Megyesi Zsuzsa és F. Kovács Attila belsőépítészek gondolták újra a régi Portside szórakozóhelyet a Dohány utcában. A fő hangsúly a helyben elérhető anyagok és tárgyak használatán, a jelen és a múlt klasszikus hagyatékainak újragondolásán volt. A tervezők három részre osztották a tereket, és a magyar trikolor színei alapján varázsoltak különböző hangulatokat a termekbe. A piros teremben a zenéé a főszerep: hatalmas bárpult, piros forgószékek, „presszó klasszik” hangulat, és színpad várja a tombolásra éhes vendégeket. A falakat pirospaprika-füzér nyomatú tapéta díszíti, de találunk itt végtelenített Édes Anna és Aranyfácán címkével díszített felületeket is. A középső, fehér „tisztaszoba” hosszas eszmecserékre, családi és baráti beszélgetős vacsorákra való a maga régi menza-, vagy falusi ebédlő hangulatával. A műalkotásként újraértelmezett hungaricum-jegyek itt sem maradnak el, és a meszelt falak között jól megfér egymással az IKEA bútorai, a szocreál ebédlőszék és a gyönyörű Thonet-bútorok. Aki elkülönülni, elmélkedni, vagy meghitt, kuckós hangulatra vágyik, a szeparált zöld teremben, a befőttek és savanyúságok között találja meg a helyét. A becsületben megöregedett műbőr foteleken kívül igazi retró-ínyencségeket találunk itt: 1200 sörösüvegből készült térelválasztó falat, a balatoni nyarakat idéző zöld hullámlemezt, mint burkolat, „dekorbefőttekkel” dugig tömött polcokat, és műfüves focipályát a 6:3-ra emlékezve – természetesen a falon. Természetesen a konyha sem marad el a miliőtől: tradicionális magyar ételek, mint babgulyás, lecsó, túrós csusza, de még házi szilvás gombóc is mutogatja magát az étlapon, parádés pálinkakínálattal körítve. Ez egy olyan a hely, ahol minden egyes látogatás újabb és újabb felfedezéseket, meglepetéseket tartogat. Az élmény annyira intenzív, hogy egyszerre befogadni képtelenség. Minden alkalommal találunk valami új, szellemes apróságot, amit eddig nem vettünk észre, így minden látogatás egy új kaland, egy új élmény. A nem egyszerűen romkocsma. Ami itt a belső terekben megvalósult, azt olyan törődéssel, átgondoltsággal, fantáziával és kreativitással hozták létre, hogy igazán büszkék lehetünk rá a külföldi vendégek előtt is. Országimázs kicsiben – ezúttal pozitívan.
