Hollandok a Tisza mentén

Elnéptelenedő falvaink apró parasztházai, a tágas udvarok és szomszédságban a végtelen rét, úgy tűnik, valóságos mesevilágnak számítanak a külföldiek számára. Ki gondolná, hogy elhagyatott Tisza menti falvainkban a szó szoros értelmében holland és belga kolóniák épülnek ki? Sokan csupán üdülni járnak ide, mások – miként házigazdáink, a kedves, idősödő házaspár is – felszámolják óceánparti otthonaikat, és nyugdíjas éveikre véglegesen ide költöznek a pusztába, amely számukra a nyugalom, a béke szigete… Evert Brons holland belsőépítész több mint egy évtizede él Magyarországon, és öreg parasztházak felújításával, bővítésével, korszerűsítésével foglalkozik. Az évek során kitanulmányozta a magyar paraszti építészet csínját-bínját, stíluselemeit, szokásait és megismerkedett népművészetünkkel, lakberendezési kultúránkkal, szokásainkkal is. Így az általa felújított házak megőrzik egykori jellegzetességeiket, szépen rekonstruáltak, és az átalakítások, korszerűsítések jól illeszkednek az eredeti stílusba. A berendezés kialakítására jellemző a régi parasztbútorok és a polgári bútorok ízléses keverése, sőt modern beépítésekkel való kiegészítése is. Megrendelőben nincs hiány… Ez a tiszaszentimrei, kicsi ház is Evert Brons tervei és helybéli csapatának munkája nyomán kelt új életre. A meglévő, valamikor kis alapterületű, aztán a hatvanas években az előző tulajdonos által bővített épülethez a főbejárat felől – az egykori „kódisállások” mintájára – tekintélyes pillérekre támaszkodó, fedett portált építettek. A hátsó udvar felőli részen pedig stílusban hozzáillő, hatalmas fedett teraszt illesztettek, melynek során visszahozták a fehérre vakolt, szürke csíkkal díszített pilléreket és a boltíves kialakítást – amelyre a hatalmas teraszajtó és a hátsó fronti ablakok vonala is rímel. Az épület így egyszersmind tájba illő maradt, mégis nyitott a kertre, a tájra. A belső kialakítás megfelel a házaspár minden igényének és korunk kívánalmainak is. Az utca felőli fronton kialakítani az intim zónát – azaz a hálót és a fürdőt – itt nem jelentett gondot: a csendes kis földes utcán csak az jár, aki éppen ide tart, no meg alkalmasint egy nyuszi vagy egy őzike, ha ide téved… A kertre megnyíló, egy légterű nappali tér azonban így tágas és világos maradt, és eleget tesz minden funkciónak. Jelképesen különül el egymástól a nappali, a konyha és az étkező, csupán egy statikailag szükséges oszlop meg egy parapetfal osztja fel funkciók szerint a teret. Egységes, mészkő hatású kerámialapok fedik a padlót, a mennyezeten pedig a régi házrész mintájára visszahozták a mutatós gerendázatot. Kényelmes kanapék, fotelek és öreg, de szépen felújított, polgári bútorok teszik barátságossá a helyiséget. Otthonos eklektika, meghitt harmónia uralkodik itt. A falak parasztházhoz illően hófehérek, de Evert, aki mindig szereti egy kis különlegességgel, valami egyedi ötlettel megbolondítani a teret, két helyen – a dolgozósarkot jelentő íróasztal mögött és a kályha hátterében – zöldesbarna falfestéssel tette izgalmasabbá a látványt. Ettől életre kel, dinamikussá és maivá válik az egész. A konyhát határoló parapetfal nem csupán térelválasztó, mozaikburkolatával remekül kiszolgálja a funkciót is: helyet ad a főző- és munkalapnak, ráadásul a tetejére fel lehet rakosgatni a környéken gyűjtögetett „kincseket”, szép edényeket, régi használati tárgyakat. Népes vendégsereg fogadására alkalmas a tágas étkezőrész nagy, hosszú asztalával, kényelmes székeivel. A tér tágasságérzetét növeli a nagy üvegfelület, mely vizuálisan a hidegebb évszakokban is összeköti a belső és külső teret. Szükség is van a sokszemélyes étkezőre, hiszen házigazdánk, Franz hobbija a főzés, felesége, Susy pedig remekül süt, így a házaspár szórakozásból úgynevezett „nappali vendéglőt” üzemeltet, ami Nyugaton nagy divat manapság. Azt jelenti, hogy hetente kétszer – bejelentkezésre, maximum nyolc személy részére – háromfogásos ebédet szolgálnak fel otthonukban. Így mindig van társaságuk és elfoglaltságuk is. Idelátogató felnőtt gyermekeik és az unokák, vagy más szállóvendégek részére pedig az udvarban külön házikó áll rendelkezésre, összesen két, praktikus apartman, hálóval, fürdővel, teakonyhával. Nem csoda, hogy remekül érzi magát itt mindenki – leginkább persze a házigazdák, akik itt szeretnék leélni életük hátralévő részét… Lakáskultúra 2010. szeptember