Az elmúlt években újra divatba jött a baldachin, még minimalista és puritán stílusú lakásokba is gyakran sikerül az ágy fölé csempészni a díszítő jellegű, esetleg funkcióval is bíró textildarabot.
A baldachin évszázadok óta mind a mai napig szakrális, egyházi és világi területeken is megjelenik: templomi oltárok, királyi trónszékek és egyszerű ágyak fölött is találkozhatunk vele. Nem kell sokat magyarázni, hogy miért kedvelt eleme a lakberendezésnek: az ágy fölé-köré boruló lenge vagy épp nehéz kelmék romantikus hangulatot sugároznak, meghitt intim kuckókat teremtenek, az aláhulló drapéria lágyítja a teret, és meleg nyári éjszakákon még a rovarokat is távol tarthatja, ha teljesen körbeveszi az ágyat. A baldachinnal kapcsolatban a legnehezebb feladat az ágy felét bitorló férfit meggyőzni a baldachin létjogosultságáról – jó hír viszont, hogy a kuckó-hatás miatt a gyerekek kifejezetten szeretik ezt a megoldást. Az elhelyezése különösebb szakértelmet nem igényel, az anyag súlyát és karakterét is figyelembe véve egy egyszerű tartószerkezet kell csak hozzá, oszlopok helyett a falra, plafonra rögzített sínre vagy erősebb drótra is erősíthetjük a rusztikus-vidékies, nagypolgári, fiatalos, keleties, trópusi vagy eklektikus hangulatot kölcsönző anyagot. Mindössze jól eltalált kelme és minta kérdése, de minden lakberendezési stílushoz, bármilyen hálószobába illik, így bátran lehet próbálkozni – akár minden évszakban más-más textillel.
