A lakberendezőnő saját otthona is ugyanolyan gyönyörű, mint a többi munkája.
Munkáját már megannyi lakás berendezéséből ismerjük, azonban saját otthonában most járunk először. S bár egy világlátott lakberendezőnél nem érhetnek rossz meglepetések, magunk is elámultunk vidéki otthonának mértéktartó, számtalan kedves ötlettel teli enteriőrjén. Ez itt nem a Rózsadomb, karnyújtásnyira elegáns üzletektől, a nyüzsgő belvárosi forgatagtól. Ez a szőlőhegy déli lankája egy Fejér megyei kis faluban, a fővárostól jó pár kilométerre. Nincs shoppingcenter, multiplex, szupermarket és parkolódíj. Ám van házi szörp, gyümölcslé és bor, méghozzá békebeli minőségben. Ontja a kert és a veteményes a konyhára valót, jut belőle a fél falunak, ahol már a befelé vezető úton jó élmények érik az embert. Mindenki köszön! Sőt készségesen útba igazít: „a kocsma előtt egyenesen, a focipályánál jobbra, a tizedik villanyoszlopnál balra. Ha a levendulaültetvényt látja, akkor már megérkezett.” Parkolni a domb alján lehet, onnan rövid kaptató felfelé az épületig a példásan nyírt pázsiton, gyümölcsfák, szőlőtőkék, kéklő levendulabokrok közt. A kis ház égszínkék ablakspalettáival, apró emeleti balkonjával, teraszos erkélyeivel úgy kukucskál ki a Vértes Nemzeti Park árnyat adó lombjai közül, hogy az összes népmese egyszerre jut eszébe a látogatónak. Ám a hajlott hátú nagymama helyett egy sportos, csinos fiatal nő lát minket vendégül. Épp most érkeztek meg csöpp kislányával a szomszéd falu lovardájából, ahol a hatéves Meg leckéket vesz. Aztán gyorsan belecsobban a teraszos telken épített medencébe, míg Anya ebédet készít a délutáni vendégeknek. Hamarosan külföldről érkeznek látogatók, de egész évben nagy itt a vendégjárás. Mióta Catherine kialakította barátságos vendégházait a levendulával övezett lankákon, egymásnak adják a kilincset angolok, franciák, németek, barátok és üzletfelek. Bizonyára valamit találnak itt, amitől visszajárnak e piciny magyar faluba. A kis házak végtelenül otthonos enteriőrjei – csakúgy, mint Catherine otthonáé – egyszerre ismerősnek tűnhetnek bármely náció polgárainak, ugyanakkor speciálisan hazaiak is. Amolyan összeurópai lakberendezési irányzat magyaros hangulatba oltva. A kékre festett fafelületek a karib-szigeteki éveket, Catherine helyi szállodaiparban töltött éveit idézik, a gyönyörű régi gerendák egy pesti bérház bontásából valók, a terasz egyedi kovácsoltvas bútorait egy alföldi mesterember készítette, rajta a párnákat francia textíliákból varrták szorgos magyar varrónők. A skandináv áruházi bútorok angol vásznak borította kárpitozással születtek újjá, a piros tulipános láda egy dobozi antik kereskedésből származik, a konyha előtti kis átadóasztal az olasz Arioso cég terméke. A gyümölcsös csendéletet ábrázoló Nicky Philips olajfestményt még angliai házukból hozták, mellette a falon a terrakotta cseréplámpák a kecskeméti Kéttemplom Galériából valók. Az elegáns zöld asztali lámpák Belgiumból, a vas falikarok Ceglédről, Szeker Zoltán műhelyéből kerültek ide. A házon – az összes néhai nyílászárót kicserélve – móri asztalosok dolgoztak, míg a körös-körül elterülő angolkertet egy falubeli pár, Károly és Ibolya gondozza nagy szakértelemmel. A szőlőhegy lankáira varázsolt ligetről tudva lévő, hogy a ház urának kedvenc helye, s valójában e csodaszép angolkert terveivel sikerült meggyőzni őt a birtok megvásárlásáról. Hisz a helybéli Sipos Jenő bácsi által épített présház és borospince még egyáltalán nem volt eladó, mikor az angol házaspár egy borfesztivál alkalmával itt vendégeskedett barátaiknál. Máig sem tudni, mi indította el a lavinát Catherine fejében és szívében, amikor meglátta az erdőből kikandikáló épületet és a domboldalról lefutó szőlőtőkesorokat. Mindenesetre viharos gyorsasággal tizenkétezer négyzetméternyi birtok és négy, az idő tájt már kihasználatlanul álló házikó tulajdonosai lettek a projektre kissé szkeptikusan tekintő férjével. Az első kapavágás óta mindössze négy év telt el, azonban már senkivel nem cserélnének lakhelyet, semmi pénzért nem adnák a levendulás birtokot, a teraszról eléjük táruló búza- és repceföldek látványát. A nyári napsütésben a ház bodzaszörpjét kortyolgatva és vesszőparipám, a „szépen élni” fogalmán tűnődve talán megengedhető részemről némi szubjektív felhang: sokunk által áhított „hungarikum” ez a hely! Ahogy a paradicsomi állapotot megteremtő energikus tulajdonosnő is rendhagyó jelenség. Vérbeli lokálpatrióta, akit hamar megkedvelt a környék apraja-nagyja. A kis magyar faluban az angol tradíciók mintájára jótékonykodik, a helyi óvodásoknak angolórát tart, gyümölccsel, befőttel gazdagítja étrendjüket. Mintagazdasága példamutató, nyaranta közel száz vendégéről gondoskodik itt és közben szünet nélkül álmodozik-tervezget. Így aztán senki se csodálkozzon, ha rövidesen Catherine natúrkozmetikumai bukkannak fel majd a magyar piacon, angol stílusú fürdőszobai enteriőrök közt, saját termesztésű, illatozó levendulából! Lakáskultúra 2010/6
