A legifjabb iparművész-generáció ígéretes képviselője, Oláh Anna szerencsésnek vallja magát. Szerencsés, mert a munkája egyúttal a hobbija, és máris megteremtette saját márkáját Anna Amélie néven, amelyhez a megfelelő körülmények is kialakultak. Olyan lakásban lakik, amely egyben a munkahelye, ahol a bőrremekeket nem csupán tervezi, alkotja, hanem elegáns tálalásban be is mutatja.
A századfordulón épült, Keleti pályaudvar közeli, méretes lakást Anna anyai nagyapjától örökölte és édesapja, Oláh Sándor belsőépítész, formatervező irányításával újította fel. – Ez a lakás hármas társbérletként működött édesanyám gyerekkorában, három család osztozott a négy szobán, valamint az egyetlen konyhán és fürdőszobán – kezd bele otthona történetébe Anna. – Később, amikor már a mi családunk birtokába került az egész lakás, kreatív hajlamú édesanyám az előszobából nyíló, három azonos méretű ajtót három különböző, markáns árnyalatú festékkel mázolta le. Nagy örömömre ezt nagyapám megtartotta és nekem ez lett az egyik kedvencem a lakásban. Inspiratív, dinamikus és hangulatteremtő, különösen, mert minden hófehér körülötte. A fehér szín fontos nekem, ez ad hátteret a munkáimnak, ezt a színt lehet finom árnyalatokkal megtöltve izgalmassá tenni és egyúttal a lelki/gondolati tisztaságot is jelképezi számomra. Az előszoba fontos része a lakásnak, mert a merész színű ajtókkal mintegy előkészíti a lakás további hangulatát – A négy ajtó sorrendben a vendégszobát, a kamrát, a WC-t és a fürdőszobát rejti – avat be minket is vendéglátónk. – Mindhárom helyiség tartogat meglepetést a gyanútlan szemlélőnek. A játék kedvéért is a WC pink színű ajtajához vele azonos árnyalatú WC-ülőkét választottam fehér háttérrel. A következő ajtó a fürdőszobába vezet, a harmadik pedig a valaha volt cselédszobába, ami most vendégszoba, s melynek a rácsból készült, mozgásérzékelős, világító kocka a látványossága. Újabb és újabb érintésre különböző színekben világít, és tetszőlegesen megállítva a továbbiakban hangulatelemként működik. Persze mindez fehér környezetben, mert így érvényesül igazán. – Talán nem meglepő, hogy a konyha-étkező szintén hófehér – tárja szélesre Anna a közvetlenül a bejárat mellett lévő, negyedik, hófehér ajtót. – Nemcsak a kedvenceim közé tartozó konyhabútort, hanem a remek méretű étkezőasztalt is édesapám tervezte. A letisztult formavilágú, magasfényű konyhabútor homogén felületét egyetlen fogantyú sem töri meg, mert az ajtók „nyomásra” nyílnak és zárulnak. Egyszerűen imádom! Persze a konyha látványosságára a két szemközti falon elhelyezett, széles, úgynevezett szendvicslemez keretbe foglalt, LED-világítású tükör teszi föl a koronát, amely szintén édesapám munkája. – A nappalim egyúttal a bemutatótermem is – mutatja házigazdánk, miközben mi megcsodálhatjuk az új kollekciót. – Természetesen itt is minden hófehér, ahogy az innen nyílóhálószobában, illetve a dolgozószobában is. Nagyon szeretem, hogy a terek az eredeti dupla szárnyú ajtókkal összenyithatók. Ezt a megnyugtató, homogén látványt rajzolás, szabás, azaz munka közben a dolgozószobámból is élvezhetem. – Az új bútorok mellett nagyapám bútorai közül megtartottam néhány még fából készült szekrényt, egytől egyig fehérre festve őket, hogy belesimuljanak környezetükbe. Nagyon sok a tárolni valóm, hiszen a személyes holmim mellett a munkámhoz szükséges anyagokat is megfelelő, jól áttekinthető módon kell rendeznem. Ezért kapott helyet a műhelyben a tálalószekrény, a hálószobámban a ruhásszekrény. A hálóban amúgy uralkodó darab a szoba egyik felét betöltő ágy, melyet dobogószerűen alakítottunk ki, hogy a dobogó alatt tárolóhelyként szolgáló, kihúzható fiókok sorakozhassanak. S hogy egy kis sejtelmes romantika se hiányozzék, az ágyvéget baldachinszerű függönnyel zártam le. Így egyszerre vált érdekessé és otthonossá, akárcsak a lakás többi része. Lakáskultúra, 2011. október A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! , és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!
