Privát Provence

Különös társaság tagja lettem egy ideje. Virtuális módon járunk össze, naponta benézünk egymás portájára a közösségi oldal nyitotta ablakon. Az egyre növekvő laza társulás karmestere Krisztina, akiben régóta ott lappang a részemről gyakran hangoztatott „szépen élni” hajlam, mely a megfelelő életszakaszban kreatív képesség formájában egyszerre előtör az emberből. Néha kell hozzá egy inspiráló utazás, amiben a táj színe, illata, kultúrája katarzisként mellbe vágja az embert. Vagy tán egy szorult, pénztelen helyzet, benne a „csináld magad” trükkök keserédes élménye. De jó eredményt hoz a szerelmünkkel történő első fészekrakás akadályt és fáradtságot nem ismerő lendülete. Nos, Kriszta életében összeálltak a fent említett együtthatók, egy szimpatikus fiatalember, egy provence-i nászút és a közös otthon jóvoltából. – 2005-ben jártunk Provence-ban, ott szerettünk bele a francia country stílusba és a helyi életérzésbe, melyet otthonunkban is meg akartunk teremteni. Egy kis somogyi falu dombján találtuk meg hozzá a telket, ahonnan rálátunk a kanyarban lévő templomra. Saját tervezésű házunkhoz az ötletek az internetről és külföldi szaklapokból is jöttek – meséli vendéglátóm, miközben az apró csempékkel fedett vörösfenyő konyhapulton szendvicskészítésbe fogunk. Kedvenc darab a férje családi örökségéből származó konyhai komód, melyet közösen antikoltak. Rajta számtalan apró csetresz, hisz Krisztina nem szégyelli, hogy erősen emlék- és dísztárgyfüggő. – Tágas nappalit és konyhát álmodtunk, a tervezőnek már csak rajzolnia kellett. Kívül-belül a természetes anyagok dominálnak: terméskő, fa, tégla. Szerencsés vagyok, mert a tetőt a saját családi vállalkozásunk készítette. Figyelni kellett arra, hogy a mediterrán cserepek foltjai miként alkotnak szép mintázatot, így egy ember lentről felügyelte a munkát. Ő az édesapám volt – idézi a másfél évig tartó kivitelezést, miközben a szóban forgó tető alá telepszünk a teraszon. Innen egyszerre rálátunk a csavart fűzzel, diófával, kőrissel beültetett kertre és a nappali bontott tégla burkolatára, a szépen beérett vaskos fenyőoszlopokra, a saját készítésű bortartó falra, mely kis híján az ifjú férj ujjába került flexelés közben? Vidámabb sztori volt az sk. falfestés, a fürdőszoba rendhagyó faburkolása vagy az antik tükörért és címeres téglákért folytatott vadászat. – A házban már csak „apróságok” várnak sorukra, de nem bánom, mert sok kreatív ötletem van. Készül a gardrób és a gyerekszoba. Idén új kályhát is építünk. S ami a mediterrán életérzést illeti? A gyakorlása még folyamatban, de elméletben már profi módon megy! Krisztina beköltözésük után kezdte el blogját „Hungarian Provence” néven. Country stílusról, lakberendezésről, kulináriáról szól, mely témát nem elsőként űzi a világhálón. Ám hogy rövid idő alatt óriási népszerűségre tett szert, az csak részben köszönhető az oldalról permanensen zúduló színes ötleteknek és ínyenc recepteknek, a bel- és külföldi szereplőkkel folytatott riportjainak, a szériában jelentkező játékos feladatoknak és komoly nyereményeknek vagy a változatos vendégposztoknak. Krisztina leginkább személyes hangvételével hat. Belülről fakadó természetessége engem őszintén lefegyverez. Lelkesedése valódi, így minden kívülállót felcsigáz, majd bennfentes klubtaggá változtat könnyedén: – Jó reggelt, sziasztok! Ki-hova megy idén nyaralni? Küldök nektek egy csokor levendulát innen, a somogyországi Provence-ból? – köszön ránk az oldalán ma is, mint minden reggel. Egyszerűen muszáj, hogy cserébe nyomjak neki egy lájkot! Lakáskultúra 2011. július-augusztus