A cél az volt, hogy az eredeti zegzugos beosztású, zsebkendőnyi alapterületű helyiségekből kényelmet szolgáló, nagyvonalú, tágas, természetes fénnyel teli otthon legyen.
Buda zöldövezetében keresett és talált az előzőnél nagyobb alapterületű lakást ifjú hölgy házigazdánk. A „szerelembe esés” előidézője többek között a 65 négyzetméteres lakáshoz járuló mintegy 30 négyzetméteres terasz volt, amely örök panorámával ajándékozta meg az új tulajdonost, de az is vonzó volt számára, hogy a társasházon mindössze négy lakás osztozik. – Az eredetileg kettő plusz fél szobás, hagyományos beosztású lakást első nekifutásra csak alaposan felújítani szerettem volna – meséli vendéglátónk, Kinga. – Közben elkészült a barátnőm átalakítással is járó lakásfelújítása, amely borzasztóan tetszett. Mint megtudtam, az Arkitektor belsőépítész iroda munkatársa, Kogán-Szabó Sándor belsőépítész tervei alapján született, gondoltam, az én lakásomhoz is megnyerem a belsőépítészt. Addig-addig beszélgettünk, míg a tervezett alapos felújításból alapos átalakítás lett, amelyet végül is kolléganőjével, M. Gillemot Éva belsőépítésszel vettek kézbe. Az átalakítás pedig oly mélyreható volt, hogy csak a fürdőszoba maradt az eredeti helyén. Nem volt nehéz minderre rábeszélni, mert már a tervrajzokból is érzékeltem, hogy a végeredmény egészen más életminőséget nyújt, mint a puszta felújítás. – A lakás átalakításánál elsődlegesen azt céloztuk meg, hogy az eredeti zegzugos beosztású, zsebkendőnyi alapterületű helyiségekből kényelmet szolgáló, nagyvonalú, tágas, természetes fénnyel teli otthon legyen – magyarázza a belsőépítész. – Ennek legfőbb kulcsa az volt, hogy a hatalmas teraszra koncentráltunk. Vagyis a terasszal összenyitható nappali mellé rendeltük a konyhát és az étkezőt, így a konyhából is közvetlenül kijuthatunk a teraszra, jelentősen növelve a térérzetet a nappali-konyha-étkezőben. Lényegében a bejáratot követő előtér/előszoba, valamint a már említett nappali-étkezőkonyha egyetlen térbe került, csak az intim funkciókat – a háló- és fürdőszobát – szeparáltuk. – Gondolom, nem véletlen, hogy a „téregységesítés” tetten érhető a berendezésben is, a bútorok összeválogatásától az azonos vagy egymással harmonizáló színárnyalatokon át a burkolatig. – Természetesen igyekeztünk erősíteni az „egységesítés” következményeként kialakult kellemes térérzetet, főként a dió padlóburkolattal, amellyel összefogtuk az előtér-nappaliétkező-konyha funkciókat, sőt még a tolóajtóval szeparálható hálóba is befuttattuk. A bútorok árnyalatát is ehhez igazítottuk, kivéve a konyhabútor magasfényű fekete alsó szekrénysorát, amely a nappali-étkező visszafogott eleganciájával egyenrangú. Az utóbbiban is – mintegy visszautalásként a konyhabútorra – megjelenik a fekete az üveglapos étkezőasztallal. Azért mertük ezt a kissé kényes dió-fekete kombinációt választani, mert a megrendelő nem főz napi gyakorisággal, tehát a tér eleganciája így hosszabb távon is megőrizhető. A kellemes térélmény másik fontos kritériuma a zsúfoltságnak még a látszatát is kerülő szellős berendezkedés, a kevés, de nagyon kényelmes és igényes bútor. Ezért a nappali-étkező összefüggő falfelületét az egyedi tervezésű polcrendszer és a mellé telepített, L alakú kanapé foglalja el. A nyitott polcrendszerre két nagy, rusztikus felületű fehér tolóajtót szereltünk, hogy a fekete étkezőasztal hátterébe tolva hangsúlyozzuk azt, egyúttal a megrendelő munkájához szükséges dossziékat is jótékonyan eltakartuk a polcokon. Nem utolsósorban dekoratív látvány is. – A hálóban is sikerült megőrizni a szellős berendezkedést, miközben a tér kihasználása maximális. – Az előszoba mellett főként a hálóban találtunk helyet a tárolók kialakításához. Itt az előszobával közös fal teljes felületét beépített tolóajtós szekrénnyel hasznosítottuk vállalva, hogy nem marad hely a különálló éjjeliszekrényeknek. Pótlásukról a „megvastagított” ágytámlával gondoskodtunk, amelynek 25 cm széles felülete remek lerakóhelyül szolgál. Ezt átfordítva az ablak alatti falfelületre a radiátorok takarását is megoldottuk. – Ahogy látom, a fürdőszobában is hasonló elvek – a kényelem és a helytakarékosság – valósultak meg. – Az egyetlen helyiség a fürdőszoba, amelyet valóban „csak” felújítottunk, pontosabban a nappalival közös falát 65 cm-rel arrébb helyeztük. Még így is sokat sakkoztunk, hogy viszonylag kényelmesen elférjen benne a kád, a zuhanyfülke, a vécé és a bidé. Persze ennek következtében a tárolóhelyeket kellett úgy megoldani, hogy minél kevesebb helyet foglaljanak. Ezért a mosdót csak polcméretű pultra ültettük, ám ennek a mélységét lenyitható ajtajú, sok tárolóhelyet rejtő fiókokkal hasznosítottuk. Sőt a sínen eltolható tükör mögött is polcrendszer található. – Érdemes szólni néhány szót a világításról is… – Szinte minden helyiségben – beleértve a fürdőszobát is – rejtett fénycsöveket vagy a mennyezetet derítő falikarokat helyeztünk el, ezek adják a lakás általános világítását. Közvetlen, helyi világítást csak ott alkalmaztunk, ahol külön hangsúlyozni akartuk a megvilágítandó felületeket, például az étkezőasztal vagy a konyha munkapultja fölött. – Mindent összevetve a legmerészebb álmaimat is túlszárnyaló lakásom lett az átalakítás eredményeként – összegez vendéglátónk. – Nem bántam meg, hogy belevágtam. Lakáskultúra 2011- július-augusztus
