Balaton-imádó vendéglátóink elhatározták, hogy kétlakiak lesznek, s amikor csak tehetik, a víz mellett töltik az idejüket. Új otthonuk kiválasztásánál lényeges szempont volt, hogy fővárosi lakásukhoz közel legyen, valamint a Nagy Víz panorámájáról sem akartak lemondani.
Több kész házat és számos telket megnéztek házigazdáink, míg végül a számukra legideálisabb területre Balatonakarattyán, a festői löszfal alatti telkek egyikén leltek. S ezzel föladták a leckét a megbízott építészpárosnak, Kogán-Szabó Sándornak és Kiss Miklósnak, minthogy a telek lejtésszöge rendkívül meredek, az itt megvalósítható, a szigorú építési előírásoknak is megfelelő nyeregtetős épület pedig a tervezők és az építtetők ízlés- és lelkivilágától egyaránt távol állt. – Milyen furfangos építészeti megoldáshoz folyamodtatok, hiszen az új épület nyeregtetős is, ám a megrendelők is elégedettek veletek együtt? – A telek épp alkalmas volt a félszinteltolással létrehozott alaprajzhoz – magyarázza Sándor. – A földszintet a nappali-konyha-étkező foglalja el a konyhába nyíló bejárattal együtt, s valójában ez a ház alap- vagy főtömbje. Ennek a sarkához félszinteltolással illesztettük a vendég- és gyerekhálót a fürdőszobával, amelyre a konyhából induló lépcsősor vezet. E két, letisztult építészeti formát képviselő kubust mintegy megkoronáztuk a nyeregtetős befejezéssel, ebben a szülői háló és annak szinte folytatásaként a szobányi méretű, panorámás terasz, valamint a háló mögött kialakított elegáns fürdőszoba kapott helyet. Ily módon tettünk eleget az előírásoknak és a megrendelő elképzelésének egyaránt. – A három „tömbbel” egyúttal a funkciókat is élesen elválasztottátok, például a földszinten csak a közösségi terek találhatók. – Az eleve nem nagy alapterületű földszinten, 58 négyzetméteren a közösségi – a nappali-étkező-konyha – funkciókat teljes egészében egy térben hagytuk – mondja Miklós. – A térérzetet tovább növeltük azzal, hogy a nappalit a sarkán beforduló üvegfelülettel zártuk le, így nemcsak a kertre nyílik maximális kilátás, hanem a Balatonra is. A belső elrendezést pedig úgy szerveztük, hogy minden a terasz, a kert, a medence és a tó felé terelje a figyelmet. A konyhabútort például a nappali üvegfelületű falával szemben, a legbelső falra helyeztük a főzőlappal együtt, a betonból készült, parapetfal rejtette munkapultot pedig az üvegfelület felé fordítva terveztük a térbe. Az volt a célunk és egyúttal a háziasszony kívánsága is, hogy a konyhai munkával töltött időből a lehető legkevesebbet legyen a kilátástól elfordulva, háttal. A térkímélést szolgálja, hogy a munkapulttal egybeépített étkezőasztal használaton kívül a munkapult alá tolható, s magát a nappalit értelemszerűen közvetlenül az üvegfelület előtt rendeztük be, amelynek mintegy meghosszabbítása a vele összenyitható terasz, amelyet az úszómedencével zártunk le. – Következetesen visszafogott szín- és stílusvilág jellemzi a belső tereket, akárcsak az épületet, gondolom, ez nem véletlen. – A megrendelőkkel teljes egyetértésben letisztult építészeti formát választottunk, és erre törekedtünk a belső terek kialakításánál is – tájékoztat Sándor. – Ezt képviselik a saját tervezésű és egyedi kivitelezésű, zebrano furnéros bútorok mellett a kereskedelemből származó, letisztult vonalú társaik is, mint a nappali térbe állított kanapéja a sajátos lerakóasztallal, valamint az egységesen fehér falak, a dióparketta. Nagyjából ez a szín- és stílusvilág jellemzi a szülői hálót és a hozzá tartozó fürdőszobát azzal a különbséggel, hogy a hálószoba ágyvégnél lévő falán az egyébként általános fehér színt a sötétbordó és -barna sajátos árnyalatával váltottuk fel, így a zebranocsíkos ágy és a fölötte elhelyezett Müller Árpád-festmény remek hátteret kapott. Szerencsére a megrendelők szinte az utolsó szög kiválasztásáig együttműködtek velünk, nem csupán az általunk tervezett bútoroknál, hanem a vásároltak esetében is. – Szembetűnő, hogy kevés a beltéri ajtó, talán ettől is áttetszőek a terek, valamint a terek világítása is figyelemre méltóan mesteri. – Csak a hálók és fürdőszobák különülnek el ajtókkal, ám ezek esetében is arra törekedtünk, hogy beleolvadjanak a háttérbe, árnyalatuk a falfelülettel vagy a burkolattal azonos. Az áttetsző tér látványát talán a „lépcsőházban” valósítottuk meg a legjobban, ahol a lépcsőkorlát osztás nélküli üvegből készült. A világításnál a célzott és praktikus helyi és egyúttal hangulatvilágításokat helyeztük előtérbe, hogy növeljük a terek intimitását. Lakáskultúra 2011. július-augusztus
