Az első saját lakás

A hosszú, albérletben, illetve garzonban eltöltött idő bizony elég volt arra, hogy vendéglátóink nagyobb terekre vágyakozzanak, és ennek megfelelően fogtak hozzá a lakáskereséshez. A főváros egyik külső kerületében készülő lakóparkban találtak rá új, tágas, 92 négyzetméternyi alapterületű otthonukra. – Annyira kedvezőnek tűnt a kínálat, hogy az elsők között, csak látványterv alapján választottuk ki magunknak ezt a lakást – mondják a háziak. – A vállalkozó-kivitelező még a leendő ház alapjait sem rakta le, amikor mi már javában tervezgettük új otthonunkat. A lakberendezési lapokban tallózva végül a Lakáskultúra 2007. februári számában találtunk olyan lakást, amelynek a hangulata, letisztult forma- és színvilága magával ragadott bennünket. Nem tétováztunk, hanem megkerestük az alkotót, Istvándi Bea lakberendezőt, hogy időben megszülessen az elképzeléseinknek megfelelő terv. – Az első perctől kezdve egy húron pendültünk a megrendelőkkel, nagyon jó volt együtt dolgozni – mondja Bea. – A kiválasztott etalon lakás is sokat segített abban, hogy tökéletesen értsem, mit is szeretnének, persze nem szóról szóra, szolgai módon lemásolva azt. Beszélgetéseink összegzéseként látványterven mutattam be elképzeléseimet, amely csak igen apró módosításokkal meg is valósult. – Gondolom, a közreműködésed nem csupán az enteriőrök hangulatának megfogalmazására szorítkozott, hanem téralakítás is történt, minthogy szokatlanul logikus a funkciók elrendezése. – A leglényegesebb funkcióváltás a fürdő- és a gardróbszoba helycseréjével történt. Ugyanis – ki tudja, milyen megfontolásból – az eredeti terven a fürdőszoba a lakás belső felében, ablaktalan helyiségben volt, míg a gardróbba erkélyajtónyi felületen áramlott a fény a közlekedő másik oldalán. A funkciók helycseréje teljesen kézenfekvőnek mutatkozott, amit a gyakorlat is tökéletesen igazolt. A gardróbszoba helyén jó beosztású, tágas fürdőszobát teremtettünk, amelyben az egyébként is kellemes térérzetet óriási tükörfelületekkel növeltem. Mégpedig úgy, hogy a két szemközti falra egy-egy, közel azonos méretű – a kádnál 180×120, a mosdó oldalán 240×120 cm-es – tükröt helyeztem, megtöbbszörözve így a fürdő látképét. Szintén térkímélés okán határoltam üvegfalakkal a sarokba épített zuhanykabint, és csínján bántam a bútorzattal is. – A kellemes térérzet egyébként is jellemzi a lakást, különösen az előtér-nappali, konyha-étkező tekintetében. – A megrendelők kérték, de jómagam is szorgalmaztam, hogy ahol csak a funkciók engedik, használjuk ki a lehetőségeket a térérzet növelésére. Az eredeti tervrajzon az előszobát a nappalitól elválasztó ajtót megszüntettük, így a lakásba lépve a bejárati ajtótól a nappaliból nyíló erkélyig suhan a tekintet. A konyhát is egybenyitottuk a nappalival úgy, hogy a konyha terét az átadópulttal zártuk le képletesen. Ezt a mintegy 46 négyzetméternyi teret pedig az azonos, laminált diófurnéros parkettával, valamint az egységes stílusú és árnyalatú bútorokkal fogtuk össze. – Ahogy látom, a dolgozót is sikerrel integráltad az előbbiekhez. – Nem szívesen áldoztuk volna fel a két szeparált szoba egyikét sem dolgozószobának, túl nagy luxusnak éreztük. Hiszen az egyik, fürdő melletti szoba a háló, a másik pedig a vendégszoba szerepét kapta, s mivel a tulajdonosok csak ritkán dolgoznak itthon, célszerűnek látszott ezt a funkciót a nappaliba applikálni. Ehhez kapóra jött a fürdő terének megnövelésével nyert, mintegy 120 centiméternyivel hátrébb tolt falszakasz alkotta beugró a nappaliban, amely kényelmes és egyúttal kissé eldugott helyet kínált a dolgozósarok berendezéséhez. Persze ezt is igyekeztem úgy megoldani a faltól falig beépített, asztalmagasságú polcrendszerrel, illetve a polcrendszer előtti, sínen futtatott tolóajtókkal, hogy a dolgozó – használaton kívül – a nappali szerves része maradjon. A térbe állított kanapé pedig szimbolikus határvonalat húz az igazi nappali és a vele egy térben lévő dolgozósarok között. – Ahogy a korábbi munkáidra, erre is jellemző, hogy csak néhány, inkább természetközeli – mint a bézs, vanília, barna, vörösesbarna dió – színnel dolgozol, ám ezúttal megjelent a fekete is. – Sohasem vonzottak az erőteljes árnyalatok, inkább a természetes anyagokat, illetve a különböző textúrák egymás mellé állítását, az ezekkel való játékot részesítem előnyben. Ezúttal a kültéri felületeken használt mészkő burkolatot hoztam be a nappaliba, amelynek az egyik falát, valamint az átadópult nappali felőli oldalát burkoltam ezzel. A rusztikus felületeket pedig a letisztult formavilágú, diószínű laminált bútorlapból, méretre készült, egyedi bútorokkal ellensúlyoztam, amelyek egyike-másika matt króm fémkeretű, magasfényű fekete ajtót kapott. A természetes anyagok között az egyik gyöngém a bambusz, amelyet élő növényként éppúgy kedvelek, mint az élettelen, natúr változatát. Szerencsére a megrendelők lelkéhez is közel áll, így különböző – élő, natúr, tapétaminta – formában több helyen is megjelenik a lakásban. Ám újabban a friss zöld is belopta magát az általam kedvelt színek palettájára, amelyet ezúttal a vendégszobában próbáltam ki egy-két folt erejéig. Ami a legfontosabb, hogy látványa a megrendelők tetszését is maximális módon megnyerte. Lakáskultúra 2011. június