Az egész családra egy angyal felügyel a téglák rései közül.
A kert végi vályogkamrából „lakható ékszerdobozt” varázsolt párjával a lakberendező, melyben az összes megvarrt textília, a restaurált bútor, a burkolás és falfestés is őket dicséri. Új otthonukra és az egész családra egy angyal felügyel a téglák rései közül.
A kilencszáznegyvenes években épült kis ház eredetileg az élelmes sváb nagymama otthona volt, aki a bombázások után még a budai Vár környékéről is szerzett köveket az építkezéshez egy kölcsön lovas kocsival. Valószínűleg tucatnyi őrangyal vigyázott rá egész életében, akkor is, amikor tízéves kislányként árván maradt az Őrségben, majd gazdag fővárosi családokhoz került cselédlánynak. A nyomorúság kitartásra, szorgalomra és takarékosságra nevelte, melyet unokája, Kati már gyerekkorában megtapasztalt.
Mert például nagymama termelte a világ legkevesebb kidobni való szemetét. Háztartása – akár egy tervszerűen működő feldolgozóüzem – mindenből képes volt előállítani valami hasznosat. S bár a szoba-konyhás otthonban az estére megvetett kanapétól már nem lehetett kinyitni a szekrényajtót, nagymama mégis felnevelt itt két gyereket, mintaszerű háztartást vezetett, majd unokáját is megtanította sok fortélyra. Szabás, varrás, foltozás, azsúrozás, paszpólozás, zsinórozás, szegés: Kata hétköznapjaiban és családi vállalkozásában ma is bőven profitál a nagyanyai hagyatékból, a kézimunkák tudományából. A hobbiból űzött esti varrogatásból komplett lakberendezési szolgáltatás vált, függönyrojttól az ágyterítőig, kispárnáktól afalikárpitig lakásokat öltöztet saját beszerzésű textíliáiból.
A vállalkozás referenciájának is beillő házukat – melyet az öreg kis ház mellé építettek – 2008 decemberében mutatta be a Vizitkártya rovat „Hétköznap is karácsony” címmel. A nagyi elhunytával megüresedett vályogtéglás épület akkor épp szabóműhelyként funkcionált és sorsára az égiek vigyáztak. Fordulatos véletlenek során évtizedekig megúszta a ledózerolást, s hol kamrának, hol textilraktárnak használta a család.
Újjáélesztésére, lakássá alakítására akkor került sor, amikor Katáék külön életteret teremtve, felnőtt lányaiknak engedték át a családi házat. S mivel az angyalokkal teli, hangulatos kertből senki nem akart kiköltözni, megszületett a legjobb döntés. Mire a régi sufni fafödémjére és szalma stukatúrjára új tetőszerkezet került, mire a teljes gépészeti komfortosítás lezajlott, nagymama kedvenc növénye, a liliombokor is újra kivirágzott. A régi ház Misi, a férj keze munkájából új külsőt kapott, a bontott tégla falakban a kőműves nagyapa precíz munkája köszön vissza.
A belső terekben Kata élhette ki elfekvő ötleteit.
Luxussal színezett eklektika Hollandiában tett utazásaikból merítve, az ott látott kis alapterületű elegáns polgári otthonok inspirálták a decens enteriőröket: azt a luxussal színezett eklektikát, mely legvadabb részleteivel is a mértéktartó klasszikus stílusokból építkezik. A nappali-konyha óarannyal megbolondított penészszürke falait, az ugyanitt kialakított étkező újrakárpitozott antik székeit és kanapéját. Az előszoba textillel felöltöztetett retró szekrényeit és méhviaszolt komódjait, a hálószoba toile szövetekből varrt falikárpitját és párnáit. Kata könnyed magabiztossággal egyesítette a repedező parasztbútort és textilbe szőtt Madame Pompadourt, a barokk tükröt és a bontott téglát, az ónémet szekrényt és a giccsbe hajló olajképek hangulatát. Kidobni egyetlen darabot sem engedett, inkább átfestve, antikolva, textillel bevonva redesignolta őket. A hűtőszekrény zsákvászon-, a bojler bársonyborítást kapott, s még a zuhanyzó függönyét is aranysujtásos rojttal díszítette.
A sufniból lett, három hónap alatt elkészült új otthon nemcsak a nagymama emlékét őrzi, de kis tereivel, alacsony rezsijével jót tett a házi költségvetésnek, sőt még a családi békének is. A kert végébe költözött szülőkhöz esténként át-átruccannak szomszédolni saját nagylányaik, s a szoba-konyhás nappalit megtölti a sült gesztenye, a fahéjas sütemény, a forralt bor, az ünnep illata. Ilyenkor a ház apró gipsz őrangyala – melyet a felújítás során a dísztéglákat összetartó malterba rejtett titokban a háziasszony – bizonyára elégedett munkájával.
Lakáskultúra, 2011. december
