A családfő a klasszikus elegancia híve, felesége pedig inkább modern
bútorok közt érzi jól magát.
Ahogy egy jó házasságban szokás, otthonuk berendezésében is sikerült kompromisszumot kötniük, azaz meg felelő arányban keverték az antik darabokat a minimál elemekkel, az összetartó erő pedig a tudatos és mindenekfelett álló rendezettség.
A puding próbája az evés, egy lakásé pedig természetesen a beköltözés. Egy-egy otthon hibáira legtöbbször csak hónapok múlva jövünk rá, akkor pedig már általában késő. Nem így vendéglátóink, akik abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy mielőtt megvásárolták volna a 140 négyzetméteres társasházi lakást, sokáig bérlőként éltek benne, aztán amikor lehetőség nyílt a megvételre, azonnal lecsaptak rá.
Persze most már saját igényeikhez formálhatták a tereket: kibontatták az előszoba falát, így sokkal tágasabb lett a tér, illetve áttörték a konyháét is, üvegfallal átláthatóvá téve azt.
Bár eleinte egyáltalán nem akartak előszobát, Krisztina szerette volna kissé szeparálni az intim teret a bejárattól anélkül, hogy megszüntette volna az egyterűséget. Így született meg a forgatható lamellákkal készült diófa térelválasztó ötlete, melynek kivitelezését, illetve a lakás bútorainak megtervezését, legyártását a Csiszér 2002 Kft. tulajdonosa, Csiszér Tamás vállalta magára. Kiváló együttműködésük eredménye ez a villámgyorsan, mindössze három hét alatt elkészült időtálló, kortalan miliő, amelyben a divatszínek helyett a neutrális árnyalatok – többek között a dió, fekete, fehér és mogyoró – uralkodnak, s mivel sok dísztárgy, dekoráció nem vonja el a figyelmet róluk, maguk a szép anyagok, fafelületek, textúrák érvényesülnek.
Az üvegfal mögötti, nappaliból jól látható, mégis zárt hófehér minimál konyha már-már sterilnek hat – csupa hideg, fényes felület, szigorú rendezettség. Sehol egy nyitott polc vagy pulton hagyott használati eszköz, ám éppen ezért olvad be tökéletesen a lakás szerkezetébe. A háziasszony rendszeretetének alárendelve tervezték meg a nappali beépített fekete frontú szekrényekkel kombinált tévéfalát is, mely inkább falburkolatnak tűnik, mint tárolónak push-it technológiájának, a fogantyúk hiányának köszönhetően.
Kihívást jelentett mind a konyha-, mind a nappalibeli bútor megépítése, hiszen a szekrények mögötti ferde falsíkok ugyancsak megbonyolították a kivitelezést. Így azonban remekül hasznosították a különben bútorozhatatlannak minősített felületeket is, szinte alig érzékelhető, hogy tetőtérben vagyunk. A fényes, fekete elemek, az üveglapos étkezőasztal mellé társított Jensen karosszékek vonalvezetése és leginkább a nappali középpontjában álló kandalló némi art decós ízt csempésznek a letisztult, modern környezetbe. Pedig a kandalló készen kapott darab, amely tökéletesen működött, így nem volt szívük elbontani.
A faragott vörös gránit azonban cseppet sem illett az új enteriőrbe, ezért egy merész elhatározással a követ fényes fekete festékkel fújták le, amitől extravagáns külsőt kapott. Nemcsak a kandalló képviseli a Tamás által preferált klasszikus stílust, de a modern darabok közé csempészett antik kisbútorok, képek is. Egy intarziás kiskomód, egy blondelkeretes tükör vagy néhány régi festmény egészen új hangulatot ad a mai tárgyak alkotta enteriőrnek. A Natuzzi ülőgarnitúra kiválasztásakor a kényelem volt perdöntő, ugyanakkor igyekeztek olyan modellt találni, amely mindkét stílushoz egyaránt illeszkedik, hozzá készült Gulyás Judit gyapjúszőnyege is.
Puritán egyszerűség és topminőség voltak a meghatározó jelszavak a két fürdőszoba kialakítása közben is, hiszen a zuhanyzós, sötét szürkésbarna greslapokkal burkolt „férfi” és a nagyobb, nyers színű „női” fürdő is egyaránt dekorok, díszítőelemek alkalmazása nélkül készültek. Következésképp a figyelem ezúttal is a nagyon igényes részletekre irányul, a különleges formavilágú Duravit és Philippe Starck szaniterekre, csaptelepekre, Keuco kiegészítőkre, melyek nemcsak funkcionális elemei, de dísztárgyai is egyben a helyiségeknek.
Mai design és időtlen elegancia, modern elemek és antik régiségek keverednek ebben a mindig napfényben fürdő, csodás adottságokkal rendelkező lakásban, ám ezúttal az eklektika cseppet sem zavaró vagy rendezetlen, éppen ellenkezőleg! Maga a letisztult átgondoltság.
Lakáskultúra, 2011. december