Galérialakás a Műgyűjtők utcájában.
Szenvedélyes műgyűjtő vendéglátónk imádja a „Műgyűjtők utcáját”, szinte naponta látogatja az itt sorakozó régiségboltokat, termeket, galériákat. Csakhogy egy idő után kissé unta, hogy egy-egy „műszemle” okán kilométereket utazzon szentendrei házából és vissza. Így aztán a műtárgyak mellett egy utcabeli lakásra is vadászni kezdett, nem eredménytelenül.
Remek érzékkel talált rá az egyik legszebb ház legfelső szintjén lévő, mintegy 120+40 négyzetméternyi alapterületű galériás lakásra, amelynek különleges kincse a homlokzat íves kiképzését követő, hatalmas, eredeti, kazettás osztású ablak. Majd ugyanilyen jó érzékkel találta meg Hajdú Gabi enteriőrtervezőt, akire a lakás nagyszabású felújítását bízta.
– A felújítás némi térrendezéssel is járt – meséli Gabi. – Különösen, amikor szembesültem Viktor féktelen mennyiségű, ám folyamatosan változó műtárgygyűjteményével, amelyeknek helyet kellett találni. Beláttam, hogy ez esetben a lehető legtágasabb, leglevegősebb megoldások jöhetnek számításba. Ezért – az alsó szintet mentesítendő – az eredetileg is meglévő L alakú galériát szemeltem ki az intim szféra helyének, ahol a hálót és az innen nyíló, kényelmes méretű fürdőszobát alakítottam ki a galériára vezető lépcsősor egyik oldalán, a másikon pedig a teljesen szeparált gardrób- és raktárhelyiség kapott helyet. Az L rövidebb és keskeny szárában, a mennyezetig beépített polcokon pedig a könyvgyűjteményt sorakoztattuk fel.
– Pontosabban a galérián közlekedőnyi szélességet meghagyva gipszkarton-üveg kombinációjú falazat mögé helyezted a fürdőszobát, ám a háló nyitott maradt…
– A lakásban található nagyvonalú terek miatt legszívesebben a fürdőt sem szeparáltam volna, ám Viktor ragaszkodott ehhez, ezért a gipszkarton falazat mintegy felét a mennyezetig üveggel egészítettem ki. Az utóbbi savmaratott geometrikus mintázatával pedig az alsó szint gyönyörű, eredeti ablakának kazettás osztását idéztem. A nyitottan hagyott hálószoba végül is kompenzálja a fürdő zártságát. Így az alsó szinten teljesen szabadon garázdálkodhattam a négyzetméterekkel, ahol a sok év alatt összegyűjtött műtárgyakat, holmikat zsúfoltság nélkül, látványosan elrendezhettük.
– Itt milyen nagyobb változás zajlott le?
– Szerencsére az eredeti beosztása egészen ideálisnak bizonyult, minthogy a bejáratot követő előtér-előszoba a konyhával, illetve az étkező-nappalival egy légtérben volt. A funkciók kiosztása szinte adta magát, mert a lakás egyetlen kiküszöbölhetetlen hibájának, a térben hagyott lichthofnak sikerült előnyös szerepet osztani. Ugyanis a mögötte lévő néhány négyzetméteres terület épp elegendőnek bizonyult a konyha berendezéséhez, így ennek látványát kissé szeparálja a nappali-étkezőtől. Sőt, mivel a galériára vezető lépcsősorral szemben van, mintegy figyelemráterelő, irányadó térelemmé vált. A lichthof „butanagy” hasábját mind a négy oldalán szemmagasságban üvegfelülettel bontotta meg a korábbi tulajdonos, amit mi szerettünk volna továbbfejlesztve még látványosabbá tenni. Nevezetesen a teljes hasábot üvegből gondoltuk megépíteni, ám ezt a hatóság nem hagyta jóvá, így megtartottuk az eredetileg tervezett változatot.
– Alighanem a lépcsősor és a galéria korlátja is megújult, mert színés formaviláguk láthatóan rokonságban van egymással.
– Viktorral együtt a legfőbb törekvésünk az volt, hogy a térérzetet maximálissá tegyük. Ezért a galériára vezető lépcső már meglévő nyersvas szerkezetét játékos kialakítású fa lépcsőfokokkal és szellős korláttal ruháztuk föl. A könnyed, légies formájú lépcső piros-fekete-szürkére festett fa lépcsőfokaival a lakás színvilágát foglaltuk össze, az áttetsző fémszerkezetű lépcsőtesttel pedig a lakás loft hangulatát erősítettük.
– A tágas teret is szépen forma- és színegységben tartottad…
– Az alaphangot a gyönyörű ablak kazettás osztása adta meg, amit a nappali főfalának alsó szinten lévő nagy felületén gipszkarton „raszterekkel” hoztam összhangba. Ezt ismétli a galérián lévő fürdőszoba üvegfelületének savmaratott geometrikus mintavilága is. Valamint az étkező fölé olyan „doboz-burájú” világítást terveztem, amelynek keskeny fémpántokkal osztott, opálüveg felülete is hasonlít a raszterekre. Épp a szokatlanul nagy, 5,8 méter belmagasság inspirálta a nappali világítását szolgáló, két gigaméretű lámpaburát is.
– Ami a színvilágot illeti, a pasztell fém- vagy egérszürkét tettem dominánssá, mert semlegessége okán remek hátteret ad a műtárgyaknak, a szobroktól kezdve a festményeken át egészen a bútorokig. Mert ha a lakás minden négyzetméterét a szürke uralná, a színes műtárgyak ellenére is nyomasztóvá válna a lakás hangulata. Ezt akartam elkerülni, amikor markáns vörös műgyanta padlót használtam a bejárattól induló előtérben, valamint a konyhában egészen az étkezőig. Erre bátorítottak Viktor kedvenc vörös fotelei is a nappaliban. Továbbá ezt a színt vittem föl a galéria falán a hálón át a fürdőszobáig. Az utóbbiban szürke csiszolatlan gránit burkolattal kombináltam, hogy visszafogottabbá tegyem.
– És a bútorok?
– A bútorok és festmények, szobrok folyamatosan változnak, jönnek-mennek, így aztán jómagam is folyamatosan „enteriőrtervezek” Viktornál. Izgalmas, érdekes munka és Viktor remek partner ebben.
