Barbara és Brúnó a belvárosban

Saját fészket akartak, persze szintén a belvárosban, amit százszázalékosan saját ízlésük szerint alakíthatnak ki, rendezhetnek be. Nem kis kalandsorozat után sikerült megvásárolni álmaik lakását a hatodik kerület egyik legszebben felújított, századfordulón épült házában. Alighanem többszöri átalakítást szenvedett el a mintegy 130 négyzetméternyi, négy szoba plusz cselédszobás lakás az elmúlt évtizedek során, mert kis alapterületű helyiségekben, gondosan szeparálva sorakoztak a funkciók. Ez sem szegte a fiatalok kedvét, sőt!

– A lehetőségektől felvillanyozva szinte éjjel-nappal lakásunk felújítása, átalakítása foglalkoztatott bennünket – állítják egybehangzóan. – Ötletek után kutatva megállás nélkül bújtuk a hazai és külföldi lakberendezési magazinokat, készítettük a vázlatokat, így hamarosan körvonalazódott a mit és hogyan kérdésekre a válasz. Legfőbb szempontunk az volt, hogy a lakás egymásba nyíló terei amennyire lehetséges, legyenek nyitottak, vagyis legyen egy térben, ami csak lehet. Amikor kialakult a koncepciónk, szakembert kerestünk, hogy elkerüljük a laikus bakikat, olyat, akinek az ízlés- és stílusvilága közel áll a miénkhez. Munkái alapján Müller Mónika lakberendezőre bíztuk a vezénylést.

– A megrendelő fiatal pár, Barbara és Brúnó skiccei, elképzelései arról árulkodtak, hogy valóban alaposan átgondolták praktikum szempontjából is a térrendezést, amivel többé-kevésbé azonosulni tudtam – magyarázza Mónika –, és remek vezérfonalat kaptam ahhoz, hogy mit szeretnének megvalósítani. Szinte megszámlálhatatlan mennyiségű ajtót távolítottunk el és jóformán kicsontoztuk a lakásbelsőt, csak a főfalak maradtak a helyükön. Ugyanis a funkciók elosztását teljesen másként képzelték el az eredeti állapothoz mérten, és a mintegy tíz helyiségből lényegében három nagyobb, egymással térben is összefüggő egységet kértek, amit az előtér-közlekedőre fűztünk fel.

Az első egység a közlekedőből nyíló, vele egy térbe terelt, közösségi funkciókat egyesítő nappali-étkező-konyha, az utóbbi külön átjáróval is megközelíthető. A második egység az eredetinél jóval nagyobb alapterületen a fürdőkultúrát/tisztálkodást foglalja magában.

– Ez utóbbiról részletesebben is érdemes szót ejteni, minthogy a kényelmi szempontokat maximálisan figyelembe véve, meglehetősen rendhagyó kialakítású lett. Az eredetileg több helyiséget és más funkciókat betöltő tereket egyetlen funkcióra, a fürdőegységre fókuszálva egyesítettük. Az így született alapterületet három, tolóajtóval szeparálható, egymásba nyíló szakaszra osztottuk. A külön vécé és mosdót követi a zuhanyfülke tere és az abból nyíló legtágasabb rész, ahol a kád, dupla mosdó és egy újabb vécé kapott helyet. A három egység összetartozását az azonos burkolattal is hangsúlyoztam.

Innen a hálószoba közelíthető meg, amelyet gardróbszekrényekkel beépített falszakasz választ csak el a fürdőegységtől. Ezzel el is jutottunk a legintimebb szférát képviselő háló- és vendég-, később esetleg gyerekszoba traktusába, ami a fürdőszobából és az előtérből is megközelíthető. Azaz, minden mindennel összefügg.

– Barbaráék meglehetős következetességgel ragaszkodtak kedvenc színvilágukhoz, a kissé komolykodó barnás-szürkés árnyalatokhoz. Fiatalokról lévén szó, igyekeztem őket meggyőzni arról, hogy az egyébként sem túl előnyös fényviszonyok miatt elkél néhány harsányabb, fiatalos, üde színfolt a lakásban. Így született meg a két szobát átfogó, legnagyobb falfelületet hasznosító, a teljes ruhatárat magában foglaló gardróbszekrénysor, amelynek tolóajtóit vadzöld, fűmintás dekorittal borítottam úgy, hogy az aljzata tömör tölgyből készült, ám a fiatalok kedvében járva szürkés pácot kapott. Ez a több méter hosszú, vidám zöld felület nagyon jót tett az egyébként kissé borongós környezetnek. Ahogy a nappali-étkező-konyha hasonlóan komor terét is igyekeztem földobni a saját tervezésű, egyedi kivitelezésű, magasfényű, bordó MDF konyhabútorral és az ezzel harmonizáló, étkezőbeli subaszőnyeggel. A nappali falát borító, bordós-barnás csillogású, Pininfarina tervezte tapétán pedig szinte az egész lakás dereng megkettőzve a fényeket, és ez ráadásul növeli a térérzetet is. Ahogy a glamouros, bézs árnyalatú, kissé tükröződő tapétával vidámítottam és világosítottam a közlekedő falát is.

– A nappali-étkező-konyha együttese szintén rendhagyó.

– A mintegy 50 négyzetméternyi alapterületű, impozáns nappali-étkezőtől célszerűnek láttam átjáróval leválasztani a konyhát úgy, hogy a konyhabútor valójában a konyhát a nappalitól szeparáló falszakasz mögé került. Az így keletkezett folyosó mindkét oldalát a beépített konyhabútorokkal hasznosítottuk. Megítélésem szerint a legelegánsabb konyha sem tesz jót a nappali-étkező látványának, érdemes kissé háttérbe szorítani a dominanciáját. Ezúttal is ez történt, de csak annyira, hogy a három funkció tere, de főként a konyhabeli térérzet ne csorbuljon.

– Imádjuk a lakásunkat – mondják lelkesen vendéglátóink. – Épp olyan lett, amilyet álmodtunk. Mónika rendkívül nagy empátiával kezelte az ötleteinket, elképzeléseinket, amelyeket kiegészítve, itt-ott csiszolgatva rendre megvalósított. Így százszázalékosan magunkénak érezzük otthonunkat.