Vendéglátónk, Panyi Ottó építész tősgyökeres fővárosi, sőt belvárosi lévén a családi életet is ebben a közegben képzelte el mindaddig, amíg első gyermekük meg nem született. Ekkor elhatározták, hogy zöld környezetbe költöznek.
S minthogy Szentendre, különösen annak patinás óvárosi része mindig is vonzotta őket, itt kerestek maguknak újabb otthont, pontosabban házat, amit aztán felújítva birtokba vehetnek. Végül is egy régi építésű, alápincézett, igencsak omladozó, öreg ház mellett kötöttek ki, amelynek lakhatóvá tétele az építész számára is szakmai kihívást jelentett.
– Egy idős építész tanárom egyszer azt mondta, hogy a tervezésben a legnagyobb segítség, ha kötöttségekhez kell alkalmazkodni – mondja vendéglátónk. – Akkor még túl fiatal voltam ahhoz, hogy ezt megértsem, vagy hogy alkalmazkodni akarjak bármilyen kötöttséghez is. Persze ma már pontosan tudom és értem, hogy mit is jelent ez a bölcs mondat, mert megtapasztaltam.
Ugyanis a Szentendre óvárosában talált ingatlan már az első pillanattól kezdve az építészeti kötöttségekről szólt. Az omladozó ház pincével, oldalhatáros szomszédépülettel, mindez egy nagyon szűkös telken nem igazán kecsegtetett annak lehetőségével, hogy itt valaha is elképzelésünknek megfelelő, klasszikusan nagy terek születnek majd. Az omladozó falú épületet a pinceszintig kellett visszabontani, s ekkor körvonalazódott bennem a hogyan tovább iránya. Nevezetesen az L alakú teljes térben néhány lépcsőfokkal eltoltam az egyes funkcióknak helyet adó szinteket, így sikerült összekapcsolnom a helyiségeket, melynek eredményeként szemünk szabadon kalandozhat a tér egészében.
– A lakásotok előterébe lépve ezt máris érezni. Ugyanis már innen feltárul a „nyári” nappali, majd ennek folytatásaként, csak néhány lépcsőfokkal magasabban, a kandalló uralta „téli”, ahonnan az L alak szárában szintén néhány lépcsőfokkal lefelé, a nyári nappali szintjén lévő konyha-étkezőbe jutunk.
– Ezt az elrendezést az tette lehetővé, hogy a téli nappali, valamint az étkező belmagasságát a tetőszerkezetig megtartottam, és a tetőszerkezetnek csak a konyha és részben az étkező, illetve a nyári nappali fölötti részét építettem be. Az előzőben a szülői háló és egy dolgozó, az utóbbiban, amelyhez a ház maradék tetőterét is csatoltam, a két gyerekszoba, valamint a kényelmes méretű fürdőszoba kapott helyet. Így nem csupán horizontálisan, hanem vertikálisan is szabadon áramlik a tér. S hogy ezt az áramlást a zárt helyiségek se akadályozzák, ezért valamennyi üvegezett, azaz átlátható ajtót kapott, ahogy a belső kert felé néző ablakok is kazettás, nagy üvegfelületekkel engedik siklani a tekintetet.
– És nem is akárhova! Hiszen a csöppnyi belső kertetek valóságos éden. A kavicságyásba fektetett tenyérnyi halastóval, partján patinás kőtömbökkel és sok-sok zölddel, virággal, a veranda pihenőkanapéjával és a gerendára erősített függőággyal. Mindez az L alakú épület ölében, amire a lakás minden pontjáról szemet gyönyörködtető rálátás nyílik a nagy felületű kazettás ablakokon át. A téráramlás kifelé is folytatódik.
– Ám úgy vélem, hogy mint mindenben, a tekintetet vonzó téráramlásban is szükséges mértéket tartani. Érdemes olyan enteriőrrészletekkel itt-ott megállítani, amire jó ránézni, amin szívesen megpihen a tekintetünk, amit szeretünk használni. Amit a sajátjának érez az ember akkor is, ha először látja. Amilyen például a korábban itt álló parasztházból megőrzött falmaradvány a lakás közepén. S hogy a fehér falak között kellő hangsúlyt kapjon, sötétbarnára festettük. Vagy a régi házzal azonos korú, mintegy százéves pince, amelyet a padlóburkolatba épített csapóajtón át közelíthetünk meg, nem szólva az eredeti házból megmentett és az étkező sarkába visszaépített „kis vörös ablakról”.
De ilyesmi a tetőszerkezetig megtartott belmagasságot osztó gerendasor is az étkező fölött vagy az épített kandalló és a konyhapult fehérre festett téglafelülete, illetve a szinteket összekötő, gránitkockából készült lépcsők. Az effajta térelemek, emlékek fontosak, mert nyugalmat árasztva arra figyelmeztetnek bennünket, hogy előttünk is volt itt élet, ahogy utánunk is lesz.
– Sőt, a jelenben is van, szinte pezseg. Nem csupán lányaitok, valamint a hancúrozó kedvű kutyátok, Pepperoni jóvoltából, hanem – mint mondtátok – a rokonok, barátok, kollégák is gyakori vendégek.
– Amióta csak beköltöztünk, mozgalmas az élet nálunk, ami a belső terek folyamatos változását, alakítását is előidézi. Például a bútorok gyakori helyváltoztatásával, valamint a feleségem vagy egy-egy kortárs festőbarát újabb munkájának falra kerülésével. Így a változó színekkel változnak a fények is. Szeretjük és hagyjuk, hogy az élet ily módon is utat törjön magának.
– Ahogy ez markánsan megtörtént az épület első traktusában.
– Szinte magától értetődően született meg ennek egy újabb helyszíne a házon belül. A ház utcai frontján lévő „szobában” tavaly megnyílt a Bolt és a hozzá tartozó „kerthelyiség” a régi idők hangulatát idéző bútorokkal, berendezésekkel. Főként a környékbeliek örömére, akik frissen őrölt kávé illatban fogyasztanak itt házi sütiket, sonkát, sajtokat, remek kávét, és reméljük, jó érzést is, amit magával vihet a betérő. Ide ismerősként vagy barátként térnek vissza a vendégek, és sokan azt mondják, olyan ez a Bolt, mintha mindig itt lett volna. És azt is, hogy hiányozni tud.
– Mint építész is sokat törtem azon a fejem, hogyan lesz egy épület nemcsak szép, hanem jó is. Azt mindig is tudtam, hogy a szép megfelelő ízlést feltételez, most már azt is tudom, az épület akkor jó, ha igazán szeretik. És ezt sokan szeretik…
