Ötórai tea egy angol úrnál, kivételes kincsei és filmbe illő kellékei között.
Beszélgetés emlékekről és lehetőségekről egy született kreatív
Duna-parti lakásában: Mark Rimmell ékszerdesigner és filmes látványtervező budai otthonában jártunk.
Markkal, újdonsült angol riporthősömmel a Gozsdu udvar nyüzsgő művészpiacán ismerkedtem meg. Naprakész belvárosi „dandy-look” szerint öltözve, saját tervezésű ékszercsodákkal a nyakán és ujjain, széles mosollyal az arcán leginkább egy hollywoodi producerhez hasonlított.
A piacon árult meseszép ékszereibe azonnal beleszerettem, s pár nap múlva, lakásában vendégeskedve komoly önuralom kellett hozzá, hogy fel ne vásároljam az otthoni készletét: a féldrágakövekből, borostyánból, kristályokból, ametisztből, korallokból, lazuritból és gyöngyökből alkotott fantáziadús darabokat. Mert a százhúsz éves épület falai közt egy nem mindennapi kincseskamrába kerültem! Ahol a virtuális világ körüli és időutazásnak is beillő nagypolgári lakás legalább annyi meglepetést tartogatott, mint az optimizmust sugárzó örökifjú háziúr. Akinek élete London legszegényebb negyedében kezdődött, s kisgyerekként saját nevében sem volt biztos abban az árvaházban, ahol az 1930-as években élt.
Majd álmait megvalósítva, szakmája csúcsán világsztárok keresték munkáit és kedvelték őt. Miközben örökre hálás maradt annak a vidéki cipőgyári munkáscsaládnak, akik a háború alatt befogadták és akiknél tisztességet és kemény munkát tanult – ambiciózus ifjúként már saját választott nevét festhette St. Johns Wood-i antikkereskedésének cégtáblájára: „Mark Rimmell”.
Ebben a művészektől hemzsegő londoni negyedben – ahol egyik rendszeres vevője Paul McCartney volt – a boltból hamarosan kortárs galéria, míg Markból közkedvelt társasági figura lett. Egy zenei producerrel történt találkozás indította el egy új szakma felé, melyben a gyakorlatiasan kreatív, igazi jolly jokerként dolgozó dekoratőrt hamar felkapta a szakma. A látvány- és enteriőrterveit – melyekhez a bútorokat és a ruhákat is maga válogatta – divatfotózásokhoz és zenei videoklipekhez használták a kor legnevesebb előadói: Kate Bush, Bryan Adams, Iron Maiden, Matt Bianco…
Az 1986-os MTV Music Awards gálán kitüntetett Simple Minds-klip hatására figyelt fel rá a tévés és filmes szakma. Ekkor belekóstolt és örök szerelembe esett a mozifilmek világával, mely szenvedély máig tart. Kezdetben angol és ausztrál tévésorozatokban, majd tucatnyi nemzetközi koprodukciós filmben – többek között a Halál a Níluson, Apám nevében, A bal lábam, Szerelem a kolera idején, Eragon legenda, Hell Boy II. – dolgozott, miközben londoni lakásából lassan filmes kelléktár és kölcsönző vált. Első ékszerterve egy középkori jelmezhez született, mert a színésznőnek nem tetszett a hivatalosan kiválasztott kellék. Mark hamar elkészült a saját kútfőből improvizált gyöngycsodával, és innen nem volt megállás.
Jelmeztervezők, filmsztárok keresték a fantáziadús darabokat, melyek aprólékos kivitelezése kiváló stresszoldásnak bizonyult Marknak a több hónapos feszített tempójú forgatási időszakok alatt. Felsorolni sem lehet, hány filmtörténeti ikonnal – Chaplin, Marlon Brando, Liz Taylor, Judi Dench, Anthony Hopkins, Daniel Day-Lewis, Ewan McGregor – került munkakapcsolatba, akik valódi arcukat is megmutatták az örökké derűs, nyitott szívű kollégának. A legendás időkről kézzel írott levelek, személyes ajándékok, eredeti forgatókönyvek és Mark véget nem érő sztorijai árulkodnak.
– A Mariott hotel ablakában állva azonnal tudtam, hogy itt, a folyóparton szeretnék élni! – mesél első budapesti élményeiről, amikor az Eragon legenda forgatása alatt a budai panorámát csodálva végleg megszerette a várost. Azóta immár budai lakosként bújja kultúránkat, a nyüzsgő belvárosi társasági életet és a művészpiacokat. Filmtörténeti múzeumhoz hasonlatos otthonát – a modern bőrbútorok, antik garnitúrák, kínai szekreterek és indiai kelmékkel tömött utazóládák mellett – elborítják a „világ körüli” emléktárgyak és azok a híres kellékek, amelyek négy évtizednyi filmes karrierjét idézik. Kedvence a 19. századi „Taylor-szék”, amit Liz Taylortól kapott ajándékba.
Erkélyéről a város panorámája inspirálja naponta, mialatt nyolcvanadik évéhez közeledve hihetetlen életútját rendezi életrajzi könyvébe. Alig várom, hogy elolvashassam…
