Vendéglátóink a régi polgári értékek hívei, elképzelhetetlen volt számukra, hogy generációról generációra öröklődő bútoraiktól megváljanak.
Ha nagy alapterületű a lakás, ahonnan egyszer csak kiröppennek a gyerekek, szükségessé, ésszerűvé válik a változtatás. A tulajdonos már a ház tervezésébe is bevonta Csecsődi Mária enteriőrtervezőt, aki – mint kiderült – kulcsszerepet játszott korábbi otthonuk tervezésében és berendezésében. Így nem volt kérdés, hogy ezúttal is őt bízzák meg új otthonuk kialakításával, berendezésével.
– Boldogan tettem eleget a felkérésnek – mondja Mária –, hiszen jól ismertem a család életmódját, ízlésvilágát, szokásait, az otthonnal szemben támasztott követelményeit, igényeit.
– Mik voltak ezek?
– Módos polgári családból származó megbízóm a több generáción keresztül ápolt polgári értékek híve, amelyet a lakberendezés területén a régi, klasszikus bútorokkal berendezett enteriőrök képviselnek, esetükben a barokk stílusvilága. Annál is inkább, mert ezek a bútorok generációról generációra öröklődtek, így természetes volt, hogy a családi darabok ide is követik őket. Persze a kisebb alapterületet figyelembe véve szelektáltunk, hogy a terek tágasságát megőrizve, a térérzet optimális maradjon. Továbbá a funkciók elosztása és a lakás körbejárhatósága is fontos szempont volt. Az utóbbit a panoráma látványa is indokolta.
– Hogyan jellemeznéd a lakás beosztását?
– A régi polgári lakások beosztását követtük már azzal is, hogy az egyes funkciókat egy-egy egység, úgynevezett „lakosztály” képviseli. A tágas előtér vagy előszoba is lakosztálynak számít, mert egy gardrób tartozik hozzá. Az előtérből indulva a konyha-ebédlő terébe jutunk…
– …amely a polgári értékek tekintetében rendhagyó, hiszen a két funkció teljesen egy térben van. Miért?
– Részben, mert a konyha így bőségesen kap természetes fényt az ebédlő felől, a nagy felületű erkélyajtókon át, másrészt a kellemes térérzet megtartása okán döntöttünk a két funkció összevonása mellett, amely egyébként valóban szeparált lenne. Ám ezúttal is eldugtuk az L alakú konyhát részben a funkciókat jelzésszerűen elválasztó átjáró, illetve a parapetfal mögé. Az egységüket pedig az ebédlő bécsi barokk bútorának világos diószínéhez igazított konyhabútorral, az azonos pasztell krémszínű fallal és a konyha barokk csillárjával teremtettem meg.
– Hogyan folytattad az egységesítés koncepcióját a további lakosztályokban, például az ebédlőből nyíló nappali-szalon együttesében?
– A már felsoroltak mellett használtam még egy fontos egységesítő, összekötő elemet, mégpedig a rokon szín- és mintavilágú, homogén árnyalatú, szépséges shiraz szőnyegeket, amelyekre Iránban találtam, és egy-egy darabot az ebédlőben, valamint a nappaliban/szalonban helyeztem el. Fontos a homogén árnyalat, hogy barokkosan mozgalmas mintaviláguk ne konkuráljon a dúsan díszített, valóban barokk bútorokkal. Az utóbbiak sora a nappaliban kissé megtörik, mert a tulajdonos érthetően ragaszkodott az előző lakásbeli, rendkívül kényelmes Chippendale kanapékhoz. A nappali terének másik markáns meghatározója a 6×3 méteres falikárpit, amely egy 17. századi, brüsszeli eredetiről készült, régi másolat, és visszafogott árnyalatai fészekmeleget sugallva remekül illenek az enteriőrbe. A nappali folytatásaként berendezett szalonban helyeztem el a „dolgozót” is, amelyet a kecses, női íróasztal képvisel a díszes barokk ülőgarnitúrája társaságában.
– A következő egység, a „hálólakosztály” gardróbbal és a hozzá közvetlenül kapcsolódó fürdőszobával. A hálót természetesen meleg barna árnyalatú barokk bútorral rendeztem be, kiegészítőként pedig pasztellkék és zöld árnyalatokat használtam.
– A gardróbbal, fürdőszobával ellátott vendéglakosztály színvilága kissé kilóg a klasszikus barnák sorából, miért?
– A főként barokk bútorok mellé itt egy biedermeier szekrény és Lajos korabeli szék utánzata került, tehát az enteriőr egy csöppet eklektikus lett. Ám a különböző stílusú bútorokat ezúttal is „összefésültem”, egységesen pasztellkék-szürke festéket kaptak.
Mint vendéglátónk elmesélte, Mária ezúttal is tökéletes otthont teremtett. Nem csupán a család értékrendjét tartotta tiszteletben, hanem a komfort, a használhatóság szempontjaira is maximálisan figyelt, miközben szép, egységes tereket alkotott.
