Gombamód szaporodnak a kézműves blogok az interneten, egyre népszerűbbek az önkifejezés effajta megnyilvánulási formái. Kiválasztottunk kettőt közülük, akiknek a tevékenységét mostantól rendszeresen figyelemmel kísérjük, időről időre szemezgetve blogjaikban, kiemelve az izgalmasabb, érdekesebb munkáikat.
A legkülönbözőbb kézműves tevékenységek és a barkácsolás önmagukban a kikapcsolódás kreatív és egyúttal produktív formái, ám ezen túlmenően arra is egyre növekvő igény van, hogy a készítés folyamatát – és persze a végeredményt – blog formájában megosszák másokkal az alkotók. Úgy tűnik, a kézművesség és a közlési vágy sok esetben közös késztetés. A Pinterest és a Meska elterjedése mellett ezeknek a blogoknak az olvasottsága is igazolja, hogy nézegetni, olvasni és csinálni szinte ugyanolyan mértékben szeretjük.
A barkácsolás, a csináld magad (DIY) tevékenységek manapság már messze túlmutatnak a korábbi évek „sufnituning” hangulatán. A legszembeötlőbb különbség, hogy már nem a problémamegoldás az alapkésztetés, hanem mindig valami egyedi és sajátos létrehozása illetve az értékmentés. Szerethető trend ez, hiszen nem kidobásra, lecserélésre, hanem újrafelhasználásra vagy akár új életre keltésre késztet.
Manapság az „ügyes kezű apukák” világában helyet követelnek maguknak a barkácsoló nők, akiknek kézre áll a fúrógép és nem idegen a fűrész használata sem, köszönhetően az egyre profibb gépeknek, felhasználóbarát felszereléseknek, az alapanyagok széles kínálatának meg persze az alkotókedv növekedésének. S hogy utóbbi tendencia mennyire nincs összefüggésben a szabadidő mennyiségével, arra jó példa a cikkben szereplő éjszaka alkotó, hajnalban író, egyébként kétgyermekes dolgozó blogger anyuka és a szintén két gyereket nevelő, honlapot üzemeltető, vintage bútorokat felújító „szabad idejében” számtalan kézműves technikával foglalkozó házaspár.
A két blogger, akiket most szeretnék bemutatni önöknek, ugyanolyan szenvedélyesen alkotnak, amilyen szenvedéllyel írják a blogjukat. Tevékenységüket mostantól rendszeresen figyelemmel kísérjük, időről időre szemezgetve blogjaikban, kiemelve az izgalmasabb, érdekesebb munkáikat olvasóink számára. A választás azért esett rájuk, mert a két út, amely a blogíráshoz vezetett különböző, mégis vannak hasonlóságok közöttük. Mindkét bloggerünk kisgyerekes anyuka, akikben a gyerekvállalással járó életformaváltás és maga a gyereknevelés felszabadította a kreatív energiáikat. A végeredmény eltérő, mert míg egyikük megmaradt hobbi szinten az alkotásban, másikuk megélhetésnek választotta korábbi hobbiját.
A Kifli és levendula blog szerzője tulajdonképpen a maga szórakoztatására készíti tárgyait és írja a blogját – főként éjszakánként, mert egyébként egy multinacionális cégnél dolgozik marketingkommunikációs területen. Pont ezért ír Levendulalány néven, hogy a szakmai és blogger énje ne keveredjen össze. Saját bevallása szerint íráskényszerrel és folyamatos barkácsolási vággyal született. Már nyolcéves korában regényeket írt és folyamatosan alkotott valamit – a mai napig ez a két dolog határozza meg az életét. Nyolcéves kislányával és hatéves kisfiával közösen szeret a legjobban alkotni, az írás pedig a blog mellett elkíséri a munkájában is. A Levendulalány olyan, kidobásra szánt tárgyakból szeret dolgozni, amelyek minden háztartásban megtalálhatóak, elkészítésükhöz nem kell különösebb kézügyesség sem, elég csak az alkotás vágya és szeretete. Tárgyai kedvesek, szellemesek és ötletesek. Olvasói visszaigazolásai alapján jó úton halad, mert számára az a leginspirálóbb, ha olyan leveleket kap, melyből kiderül, hogy nemcsak sikerült elkészíteni a blogon látottakat, de minőségi és örömteli pillanatokat töltöttek együtt a gyerekeikkel az alkotás során. 2011 májusában kezdte el írni a blogot, mellyel az volt a célja, hogy egy otthonos hely atmoszféráját alakítsa ki benne. A fő vonulatot a kézműves ötletek adják, de ezek mellett sok gyors recept, zene, pillanatképek és érzések is elférnek. Nem egyszerű a mindennapok mellett fenntartani és tartalommal ellátni, de – mint mondja annyi örömöt ad, amiről nehéz lemondani. A blog számára amolyan igazi nyugalom szigete, és nagyon jó érzés, hogy a visszajelzések alapján másoknak is valami ilyesmit jelent. Ez ad erőt napról napra a folytatáshoz. Mi sem bizonyítja jobban, hogy mennyire jó úton jár, mint a napokban megkapott Bloggerina 2013 pályázat különdíja.
Az Apacukababa.blog.hu szerzője, Neuvirth Judit két kisfiú anyukájaként kezdett el rongybabákat készíteni, amit a Meskán árult, innen a blog elnevezése is. A tevékenység hamar kibővült különböző, egyszerűbb barkács és kézműves tárgyak készítésével. Judit is a körülötte lévő tárgyakból alkot legszívesebben. Bármi is kerül a keze ügyébe, meglátja a benne rejlő új lehetőséget. Ám a nagy szerelem a vintage bútorok felújítása lett. Férjével, Födő Gáborral hat éven keresztül falusi vendégházat üzemeltettek, így közel kerültek a falusi élethez és a régi, kopott, vintage tárgyakhoz. A néprajzos és képzőművész végzettségű pár hamar beleszeretett ezekbe a tárgyakba és elkezdték gyűjteni, felújítani, illetve új funkciót találni az ütött-kopott bútoroknak azt sem bánva, ha egy adott tárgy elveszíti vagy megváltoztatja eredeti szerepkörét, a lényeg, hogy tovább éljen – akár egy modern enteriőrben.
Fotó: Bajnoczi István
Egy idő után megfogalmazódott bennük, hogy ezekkel a vintage tárgyakkal komolyabban szeretnének foglalkozni, így készült el a honlapjuk, ahol az általuk felújított bútorok, kiegészítők és textilek találhatók. A Vintage Bazaar főként az 1920-as és 70-es évekből származó tárgyaitól nem minden esetben válnak meg egykönnyen, nem meglepő, hogy kedvenceikkel saját otthonukat rendezték be. A blogon az egyszerű DIY ötletek és kézműves technikák mellett sokszor követhetők a honlapon kínált vintage bútorok felújítása, átalakítása, illetve az elkészült darabokból hangulatos enteriőröket is berendeznek csak úgy, a maguk (meg persze az olvasók) örömére.
