Mindig is megmagyarázhatatlan vonzalmat éreztek vendéglátóink a belváros, pontosabban a Bajcsy-Zsilinszky út iránt, s amikor lakáskeresésbe kezdtek, kizárólag ezen az útszakaszon néztek körül.
Számos szempontnak meg kellett felelnie a vendéglátóink által elképzelt lakásnak: jó állapotú házban kellett lennie, a második szint tájékán, ahol jó elosztású, erkélyes, a Bazilikára rálátó, nagy alapterületű otthont rendezhetnek be maguknak, optimális téralakítással, kevés ráfordítással. Nagy öröm volt, amikor rátaláltak, a munka azonban ezzel nem ért véget…
– A teljes sikerig vezető úton akadt néhány komoly átgondolást igénylő probléma – meséli vendéglátónk. – Ahogy az a régi építésű házak lakásainál gyakran előfordul, ez is nagyon elhanyagolt, rossz állapotú volt, de az adottságai lenyűgöztek bennünket. Az 1800-as évek végén épült ház 140 négyzetméternyi alapterületű lakásában a három egymásba nyíló utcafronti szoba és az egyikhez csatlakozó erkély rálátással a Bazilika egy szeletére, előtte az árnyat adó platánfával, a gyönyörű eredeti kazettás ajtókkal, ablakokkal mindent feledtetett velünk. Még azt is, hogy az összes többi funkció, mint az előtér, konyha-étkező, fürdőszobák, gardróbegység kialakítása jelentős falmozgatással oldható meg.
– Milyen elképzelésekkel vágtatok bele az átalakításba?
– Nagy alapterületű konyha-étkezőt képzeltünk el, amely a három egymásba nyíló szoba középső egységébe, a nappaliba vezet. Az utóbbi jobb, illetve bal oldalán nyíló egy-egy szobát pedig férfi és női hálónak gondoltuk berendezni egy-egy fürdőszobát is mellékelve hozzájuk.
– Gondolom, mindehhez szakember segítségére is szükségetek volt…
– Hogy hogyan alakítsuk át, azt a férjemmel együtt találtuk ki, de egy percig sem volt kérdés, hogy kedves lakberendező barátnőmet, Weinber Anitát kérjük meg a részletek kidolgozására, mivel ismerjük és nagyon szeretjük a munkáit, ráadásul azonos az ízlésvilágunk. Munkatársával, Wein Krisztinával teli vannak meghökkentő, rendhagyó, de sohasem öncélú, mégis látványos, friss ötletekkel. És mi erre nagyon is vevők vagyunk.
– Körülnézve a lakásban, valóban akad jó néhány különlegesség.
– Először az előtérből nyíló több kisebb helyiséget, mint cselédszoba, konyha, kamra összevonva a konyha-étkező terét hoztuk létre, amelyet egy „sliccablakkal” a nappalira nyitottunk, hogy minél több természetes fény érkezzen az egyébként fényhiányos térbe. A fénymennyiség növelése érdekében a nappaliba vezető dupla szárnyú ajtó felső része is üveges kialakítású lett. A „slicc” további funkciója, hogy az alsó harmadába látványkandallót helyeztünk el, a felsőbe pedig valamilyen méretesebb dísztárgy kerülhet majd. A konyhát L alakban bútoroztuk be úgy, hogy az L rövidebb szárában elfér minden háztartási és takarítóeszköz, valamint a kamraszekrény. De talán a legnagyobb attrakció az étkező felőli oldalfalat befedő és egyben díszítő „cementtérkép”, amelynek ötlete Anita fejéből pattant ki. Minthogy nagy utazók vagyunk, ezért egy óriási, színes világtérképre gondoltunk. Aztán rájöttünk, hogy túlságosan megtörné az egyébként fehér-törtfehér-szürke-natúr kombinációjú enteriőr hangulatát, ezért a szolid szürke cement mellett döntöttünk.
– Hogyan készült a láthatóan pontos világtérkép?
– Egy digitális vetítő segítségével a falra vetítettük az eredeti világtérképet, és annak a körvonalát körberajzolva családi kivitelezéssel finoman hozzávéstük a falfelületet a cementig. A kalákában végzett, lelkes munka közepette lehet, hogy elveszítettünk egy-két parányi szigetecskét a térképünkről…
– Mi a története a térkép alatti sajátos konzolasztalnak, ami valaha gyalu-, illetve satupad lehetett?
– Egyik kedves barátunktól kaptuk a patinás, békebeli satupadot, amelynek mindenképpen szerepet szántunk a lakásunkban, ugyanis korábban már láttam effajta ötletet, mégpedig üveglappal fedett, dolgozóasztalként szolgáló gyalupadot. Annyira megtetszett, hogy szerettem volna itt mint étkezőasztalt megvalósítani. Ám rájöttünk, hogy nem túl praktikus, és sokkal látványosabb, ha a szerkezetet hosszában kettéfűrészelve elosztjuk. Az egyik fele a falhoz erősítve lerakóasztal lett, a másik felét pedig az egyedi tervezésű és kivitelezésű étkezőasztallal úgy építette össze az asztalos, hogy a vályúszerű fél gyalupad adja az asztal két lábát, a másik kettő az asztalé. A gyalupad „vályújában” pedig fűszernövények és egyéb, az étkezéshez, főzéshez szükséges alapkellékek tárolhatók.
– De a két hálószoba és a hozzájuk kapcsolódó fürdőkben is jócskán akad lakberendezési geg!
– A férjem hálószobájából a gardróbegységet leválasztó falszakaszba például bontásból származó, régi, tengelyük körül forgatható, a natúr fáig lecsiszolt kazettás spalettákat helyezett el Anita. Amellett, hogy izgalmas dekorelemek, a szobaablakokon beáramló természetes fényből juttatnak a gardróbrészbe is. A női szakaszban a hálórésztől a gardróbot, illetve a fürdőt parapetfallal, illetve a föléje függesztett, sejtelmesen átlátszó spagettifüggönnyel választottam el. Mosdóállványként egy kecses antik konzolasztal szolgál, a pipereszekrények pedig régi elsősegélynyújtó szekrénykékből lettek.
– A legfrissebb stílust képviselő, beépített bútorok és a nappali kanapéja kivételével szinte valamennyi darab láthatóan régi.
– Polgári lakásról lévén szó, igyekeztünk némi patinás hangulattal is felruházni az enteriőröket, amit a régi, felújított, többnyire fehérre festett és koptatott bútorok képviselnek. Ráadásul az utóbbiak többségét régiségpiacokon vagy úton-útfélen rájuk akadva szereztük be. Ugyanis a tervezési folyamat első pillanatától célunk volt, hogy ez a lakás ne a sok pénzért megvehető, pazar tárgyaktól legyen különleges! Inkább attól, hogy itt minden szeretettel, szívvel-lélekkel készült. A hosszú, ám örömteli tervezést és kivitelezést remek csapat végezte a lakberendezők vezetésével, amit az eredmény is igazol.
