A Palotanegyednek titulált Bródy Sándor utcában és környékén a régi építésű, patinás házak padlásterét egyre gyakrabban hasznosítják tetőtéri lakásokat alakítva ki bennük.
Ezekben lakni szinte kiváltság, különösen, ha valaki új tulajdonosként ver itt tanyát. Effajta kiváltságot élvez vendéglátónk, András is, aki a közelmúltban költözött otthonába.
A lakásba lépve megállapítható, hogy a hagyományos tetőtéri lakásokat jellemző, a térérzetet csökkentő alacsony belmagasság és a ferde falsíkok helyett a téralakítás itt nagyvonalú és izgalmas. A ferde falsíkokat ugyanis szokatlanul nagy belmagassággal ellensúlyozták, mivel emeletráépítéssel kombinálták a padlástér hasznosítását. Az utóbbi kínálta azt is, hogy a jószemű és érzékű belsőépítész a maximális belmagasságot felezve galériára helyezze a szeparált hálószobát és a fürdőt, amely az alsó szintről egy lépcsősorral közelíthető meg a vele egy légtérben hagyott közlekedőből.
De egyelőre maradjunk az alsó szinten, amelyen az egy térben tartott közösségi funkciók osztoznak. Nevezetesen az előtér folytatásaként a közlekedő, amely a konyha-étkező-nappaliba torkollik úgy, hogy a beépített konyhát egy falszakasz mögé terelve mintegy eldugták. Lényegében az előtér-közlekedő-konyha fölött kapott helyet a galéria. Vagyis a nappaliban már a padlástér teljes belmagassága kiteljesül, lenyűgöző térérzettel ajándékozva meg a tulajdonost. Nem véletlen, hogy igényes vendéglátónk otthonául választotta!
A további indítóokok közt említette még azt a tényt is, hogy önálló életét egy külső kerületi, 35 négyzetméternyi panel garzonlakásban kezdte, ahonnan nem volt egyszerű a munkahelyre való bejutás. Amint anyagi körülményei engedték, a belvárosban kezdett lakást keresni.
– Amikor kedves ismerőseim megtudták, hogy belvárosi lakás után kutatok, felajánlották ezt a tetőtéri otthont – meséli András. – Ugyanis néhány év ittlakás után egy hosszú távú külföldi munkalehetőség miatt épp megbízható bérlőt kerestek. Nekem az első pillanattól tetszett ez a lakás, így boldogan elfogadtam a felkínált lehetőséget. Nem csupán az emeletráépítéssel kombinált padlástér tágas belső tereinek horizontálisan és vertikálisan egyaránt dinamikus kialakítása, a funkciók ésszerű elosztása tetszett, hanem az a néhány beépített, már meglévő berendezés is, amely meghatározza a lakás alaphangulatát. Ilyen a konyha háttérbe szorított mivolta, a nappali főfalát teljes egészében fedő, falfülkeszerű polcrendszer, amely a könyveim mellett az évek során összegyűlt különleges emlék- és ajándéktárgyak kiállítótereként is szolgál. Mindez szándékosan organikus rendezetlenségben váltja egymást dinamikus és vidám összhatást kölcsönözve a nappalinak. Tetszik a galériára vezető, szellős kivitelű lépcsősor, valamint a nappali általános, mennyezeti világítását szolgáló, ipari lámpákra hasonlító, egyedi tervezésű lámpafüzér is.
– A galérián lévő hálószoba belsőépítészeti kialakítása pedig valódi unikum! Ahogy az egyetlen ferde falsíkszakaszon a két, egymás mellett lévő háromszögű tetőtéri ablakot elhelyezték, illetve ahogy a mennyezetbe, pontosabban a födémbe applikálták a nagyméretű tégla formájú tetőtéri ablakot. Ráadásul többé-kevésbé az ágy fölött van, így bármikor gyönyörködhetek az égbolt csodáiban. Természetesen ez utóbbit a sínen futtatott, fény- és hővisszaverő sötétítővel bármikor eltakarhatom. Továbbá a kényelmes méretű hálószobában van akkora egybefüggő, hófehér, homogén falfelület, amely remek hátteret ad a fotózáshoz. Ez a falfelület lett a „stúdióm”.
András kedvenc hobbija ugyanis a fotózás. S hogy ehhez érzéke is van, azt a nappali polcrendszerének alsó sorát elfoglaló „Pulli Projekt” sorozat igazolja. Mint mondta, a vetkőző ember anonim kiszolgáltatottsága ihlette a képeket, az a néhány pillanat, amikor a pulóver már nem a testünket, hanem csak nyaktól fölfelé, a fejet, látásunkat, hallásunkat takarja.
– Örültem annak is, hogy az alaphangot a hófehér adja, mert ehhez – színtévesztő lévén – remekül válogathattam általam is jól felismerhető, markáns színeket. A fekete-fehér-piros kombináció egyszerű, elegáns, de mégis színes és nem okoz zavart, mert viszonylag „vita nélküli” színek. A szigorúan vett beépített bútorok is kedvemre valók, és emellett az ízlésemnek megfelelő, saját bútoraimat használhatom. Igyekeztem kényelmes, modern hangvételű darabokat választani, amelyek egy része az IKEAból való. A nappaliban kicsit túlzottnak találtam a nagy fehér falfelületeket, ezért a galériára vezető lépcsősor melletti falat sötétbarna, organikus hatású, goa-minimál, vagy más nézőpontból skandináv hangulatú tapétával fedtem, egyúttal ellensúlyozva a szemközti fehér polcrendszert is. A tapétát úgy helyeztem el, hogy a lépcsőfokoknak még fehér hátterük legyen. S miután megszületett a sötét árnyalatú, nagy falfelület, gondoltam, megbolondítom valami szokatlannal, vagy „szokásossal?” Amikor szembejött velem a Butlers üzletében a plüss szarvasfej, rögtön tudtam, hogy a nappalim falán a helye. S hogy még a nap is rásüssön, egy aranytányért is beszereztem a szarvasom feje fölé. Így született meg ez az (ön)reflektív és (ön)ironikus dekoráció a nappalimban, megkoronázva új otthonom berendezését.
